A Lappangó remekművek sorozatomból egyszer már majdnem kötet született. Most ízelítőnek egy szinopszis a sosem létezett 6. HP kötetről. Mivel az írás 2000-ben született, Rowling, ha tud magyarul, akár egy izgalmasabb könyvet is összehozhatott volna:) Íme:
J. K. Rowling: Harry Potter és az eltitkolt diéta
2000. november 6. 00:00
Harry Potter a nem kevésbé izgalmasnak ígérkező hatodik részben már igazi nagykamasz, és természetesen a Roxforti boszorkányképző hatodik osztályát tapossa, mivel, mint az előző rész összefoglalójából értesülhettünk, nem bukott meg ötödik év végén, bár zsebkendő nélkül volt kénytelen végigküzdeni az influenza-idényt.
Harry az új tanévben több komoly problémával is szembesülni kénytelen. Először is a sok nagymosás következtében varázslótalárja mintegy 8 centiméterrel összement hosszában, ráadásul maga is nőtt a nyári szünidőben 21 centimétert, így az iskolában kötelező ruhadarab már éppen csak derekáig ér. Talán még súlyosabban érinti lábfejének hirtelen növekedése, amely a korábbi harminchetesről egyik pillanatról a másikra negyvenegyesre növekedett, hasonlóan nyaka kerületéhez. Egy Percy Wesleytől örökölt ingmellel az utóbbi problémát még csak-csak sikerült áthidalnia, de a nagybátyja, Syrius Black által orrban kivágott cipői nem csupán a hűvös őszi levegőt engedték be, nem beszélve a híg sárról, de ősi ellensége Draco Malfoy élcelődéseinek céltáblájává is tették Harryt.
Hősünk így nem a legjobb passzban kezdi tanulmányait, amelyek hatodévben leginkább - meglepő módon - varázslásra, illetve kisállatok idomítására korlátozódnak. Harryt varázslástanból sose kellett félteni, saját tulajdonú hangyái, poloskái és bolhái pedig komoly elismerést szereznek számára a tanári kar körében. El is határozzák, hogy Harry és Ron Wesly közös vörös-fekete hangya-vegyesválogattját indítják idén az Interkontinentális Hangya Díszszemlebajnokságon. Ez a siker aztán végső bosszúra sarkallja Malfoy-t, aki titkon abban reménykedett, hogy szinkronban galacsint görgető ganajtúróival, évfolyamelső lehet a Roxfortban. Miután tervei így füstbe mennek, s ráadásul Harry is kap Karácsonyra egy használt bakancsot, végső bosszúra szánja el magát, csak éppen az eszközt nem találja, pedig célja már régen szentesítette aztat.
Az alkalmat végül a tolvaj szüli. A téli szünetben Malfoy-nak sikerül ellopnia Rubeus Hagrid, a derék háromméteres vadőr egyik receptjét, amely cukorbetegség elleni gyógyszer kiváltására jogosítja fel tulajdonosát. Ezzel ugyan egyelőre nem tud mit kezdeni, de érzi, hogy valami fontosat adott kezére a sors, amivel valóra válthatja régi tervét: Harry porig alázását. Azt sajnos mi sem értjük vagy negyven oldalon keresztül, hogy ez a valami tulajdonképpen micsoda is, de végül a szálak mégiscsak összefutnak, s elménk megvilágosodik. Hagridot nagyon elkeseríti cukorbetegsége, mert kedvenc ételei kivétel nélkül szénhidrátgazdagok, zsírosak, saját készítésüek, és ellenállhatatlanok, úgyhogy nem is áll nekik ellent, viszont Madame Pomfrey, a felcserboszorkány, a diéta be nem tartása esetén szanatóriummal fenyegeti, melynek következtében kénytelen lenne abbahagyni a tanítást, s magára hagyni veszélyes fenevadjait. Mikor elpanaszolja bánatát Harrynak, Ronnak és Hermionénak, akik szintén a szigorú diétát javasolják, csak szomorúan bólogat, és megeszik közben egy kondér kocsonyát, amelyet két liter házifőzésű sörrel öblít le. Ifjú barátai tehetetlennek érzik magukat, egészen addig, míg Hermionénak mentőötlete nem támad, aki úgy okoskodik, hogy ha nem akarják megbántani Hagridot, akkor nincs más választásuk, mint hogy a vendégbarátság törvényeivel élve, minél többet el kell fogyasztaniuk barátjuk ebédjéből, hogy kevesebb, s lehetőleg szénhidrátszegényebb elemózsia maradjon meg számára. Mondanunk se kell, a terv fényesen beválik. Hagrid elől hihetetlen mohósággal eszik fel a sütemény, tortát, töltött káposztát, hurkát, kolbászt, sertésperkeltet, úgy, hogy a szegény vadőrnek csak pászka marad az első három napon. Vércukorszintje helyre is áll, s ezzel kivívja Mme Pomfrey elégedettségét. Ellenben a második héten a három jóbaráton kezd megmutatkozni a jóféle koszt, s Harry hosszábban már korábban összement talárja a sötét varázslatok kivédése órán hangos reccsenéssel szétreped a hátán. Malfoy, aki nem teljesen érti az események rejtélyes alakulását úgy okoskodik, hogy nem kell semmit se tennie, mert ha Harry ilyen ütemben hízik tovább, a Griffendél (Harry csapata) nyilvánvalóan elveszti a kviddicskupát. Malfoy ezért semmit sem tesz, így a kviddicskupa utolsó mérkőzéséig meg is feledkezhetünk róla. Hagrid azonban az év végéig 45 kilót fogy, ami háromszáz kilójához képest semmiség. Közérzete azonban oly mértékben javul, hogy megkéri Mme Pompfrey kezét, aki Hagrid legújabb cukortesztje után igent mond. Koszorúslánynak eredendően Hermionét, tanúnak Harryt és Ront készült felkérni, de az osztálytársaik által csak malaccsordának becézett kis csapat esztétikai megjelenése már erősen rontaná a fényes alkalmat, ezért Hagrid a fiatalok fogyókúrájának végetértéig elhalasztja a lakodalmat. Malfoy gonosz terve (illetve a számára kedvező véletlenek összjátéka) majdnem célt ér, mert az utolsó mérkőzésen Harryt tényleg nem tudja magasba emelni Nimbusz 2000-es márkájú seprűje, így míg a többiek a magasban repkednek, ő csak a pályán szuszogva kocog lába közé szorított repeszközével. A szerencse azonban melléje szegődik, mert kihízott talárja hatalmas reccsenéssel végleg kettéválik a hátán, a zajtól megijedve megbotlik, s estében testével maga alá temeti az aranycsikeszt, így ismét a Griffendél nyeri a kupát.
PS: MEGÍRTAM AZ ÖTÖDIK RÉSZT IS CSAK NEM TALÁLOM
