Az ifjabb Beloiannisz neve persze korántsem ismeretlen a magyar olvasó előtt. Az 1951-ben hazájában kivégzett kommunista mozgalmárt a hazai sajtó a nemzetközi munkásmozgalom mártírjaként mutatta be egykoron. Tény, hogy Beloiannisz 1943 és '44 között a Peloponnészosz-félszigeten fegyveres harcot folytatott a német és olasz megszállók ellen, s nyilván eközben tett szert azon tapasztalatokra, amelyeket utóbb a Görög Nemzeti Könyvtár zárolt osztályán őrzött, kéziratos regényében absztrahált remekművé, Zsdanov útmutatásának szellemében. Nem tudhatjuk biztosan, hogy a történelem Beloiannisz által dokumentált egyetlen grammatikai hadművelete a valóságban mekkora szerepet játszott a görög partizánok sikeres harcában, mindenesetre
Nikosz Beloiannisz:
A nagy nyelvcsapás
című munkája, azon szerencsés hadtörténészek szerint, akik tudnak görögül olvasni, és bejutottak a nemzeti könyvtár zárolt osztályára, von Clausewitz műveinek jelentőségével vetekszik.
A regény főhőse Jorgosz, spongyahalászként éli békés mindennapjait egy kis krétai halászfaluban, nem gondol a jövővel, s leginkább azt hajtogatja, barátainak uzoivás közben: „Spongyát reá!”. Ezzel kivívja a falu elismerését, mert Jorgoszt tartják a legbölcsebb és legbékésebb embernek a világon. Ekkor robban be a falu békés világába a 2. német légideszant, illetve annak tábori színháza, amelyet minden bizonnyal tévedésből dobtak le, ám ha már ott vannak, a színészek feltétlenül játszani akarnak, ehhez pedig közönség szükségeltetik. Ezért aztán amikor Jorgosztól megkérdezik, hogy kíván-e a falu népe részt venni a Lohengrin tábori előadásán, illetve, hogy érti-e a kérdést, Jorgosz természetesen nemmel válaszol, azaz hevesen igent bólint (ahogy az a görögöknél szokás). Így nem csupán hősünk kerüli el a börtönt, de megtartják az előadást is, amelyen a fegyverrel biztosított helybéli közönség nemtetszését heves tapssal jelzi (szintén ősi görög szokás, a tetszésnyilvánítás módja a fütty), ezzel azonban a németek igen elégedettek, és átvonulnak a szomszéd faluba.
Jorgosz a Lohengrin hatására rögtön a németek távozta után a falu férfitagjaival együtt belép az illegális kommunista pártba, s beáll a partizánok közé, egyidejűleg észlelve a megszállók gyenge nyelvi képességeit (nem tudnak görögül) ördögi tervet eszel ki a németek megleckéztetésére. Írástudó partizánok segítségével kis egynyelvű szótárt készít a szigeten kapható nyolcféle élelmiszerről a környék lakossága számára. Így ezentúl a kecskesajtot halnak nevezik, a halat olajbogyónak, a kenyeret kagylónak, a mazsolát pedig kecskehúsnak és fordítva. A német hadtáp miután a légideszant nem hozhatott magával elegendő élelmiszert, rendel is a szigeten 30 tonna kecskehúst, illetve kenyeret, amiért ellenben hasonló mennyiségű mazsolát illetve kagylót kapnak. Mivel a görögökkel az üzletet visszacsinálni nem lehet, a hadtápfőnök a bedekker szótárát szidalmazza, és kiszámolja, hogy a mazsolás kagyló tápértéke magasabb, mint a kecskehúsé meg a kenyéré. A katonák azonban sehogy sem tudják megszokni a különös görög konyhát, ezért a lázadást elkerülendő állomáshelyüket a sziget fővárosába helyezik át, ahol állítólag több kollaboráns boltos is él. Jorgosz pedig visszatér falujába, és tovább halássza a nem túl élénk mozgású spongyákat.
