Cipó vizslánknak egyértelmű bizonyítéka van az új jégkorszak beköszöntére. Tavaly június végén született jó melegben. Ez a kellemes éghajlat egy darabig eltartott, aztán azóta csak romlik a helyzet. Eleinte csak hűvös szél fújt, eső esett, hideg sárba hemperegni meg már nem olyan élvezet. Később leesett az a fehér izé, ami mókás ugyan, de kellemetlen érzés a kutya lábának, mostanra meg megfagyott minden. Szóval beköszönt a jégkorszak.
Tegnap meg a Természettudományi Múzeumban voltunk a gyerekekkel, ahol sok mindent megtudtunk a természetvédelemről. Fene tudja hogyan került szóba a Tata, de háromszor is el kellett mesélnem idevágó párbeszédünket, amely a dialektológusok és a zöldek számára is komoly tanulsággal szolgálhat. Tata teljes ifjúkorát egy tanyán töltötte, és manapság gazdának neveznénk. Szóval egy becsei látogatásunk alkalmával mesélt a régi időkről a fiamnak a másik szobában, amikor egyszer csak felébresztett tévé előtti szendergésemből, hogy tisztázza a helyzetet.
- Te Lala - így a Tata -, a girind az a görény?
- Nem tudom, Tata. Milyen az a girind?
- Hát, a girind, az olyan, mint a pácó, csak nagyobb, meg hosszabb a szőre, és a farka is nagyobb.
- Alighanem görény lesz - feleltem, mert azt már korábbról tudtam, hogy a pácó az a patkány arrafelé.
- Na, legénykoromban beszorítottuk a tyúkolba, és lapáttal agyonvertem - ezt mesélte éppen a fiamnak.
- Na, de miért? - kérdeztem megrökönyödve, mert addig egy olyan Homoki Nagy István féle kedves természetfilm járt a fejemben.
- Hát muszáj volt, megfojtotta a tyúkokat!