HTML

Lovas Lajos írói blogja

Ezen a blogon szeretném bemutatni az írásaimat, regényeimet, azt, hogy éppen min dolgozom, és persze írkálni.

Friss topikok

Linkblog

Novellám a Galaktikában - Nagymamám Mikulása

2010.04.09. 12:05 Lovas Lajos

Hát eljött az április, és megjelent a korábban Vizsga néven futó novellám a Galaktikában, Minek nevezzelek? címmel. Ebből minden leendő egyetemista megtudhatja, hogy hogyan is fog vizsgázni majdan.

Közben húsvétoltunk, és a gyerekeimmel megpróbáltuk elhelyezni a Nyulat a transzcendens világban, felemás eredménnyel. Szkepticizmusom ellenére kénytelen vagyok elismerni J. érvelésének logikáját: ha a gondosan elkészített nyúlfészekbe ajándék lesz reggelre, akkor a Nyuszi igenis létezik. Szerintük én túl lusta vagyok ahhoz, hogy hajnalban ajándékot csempésszek a kosárba, anya meg nem lehetett, mert ők előbb ébredtek nála.

Erről jutott eszembe nagymamám története a Mikulásról. Gondoltam egyszer le kéne írni, nehogy elvesszen az össznépi tapasztalat tezauruszából. Nagymamám, Lipták Valéria 1903-ban született Aradon. Édesapja, a Tata művezető volt a Marta Gyárban. Hatan voltak testvérek, így a Mikulás általában szerény ajándékokat pakolt a gyerekek cipőibe. Nagymamám nagyon vágyott a franciadrazséra, amelyet sosem kóstolt. Tudta ezt jól Minarek Pista is a szomszédból, aki két évvel volt idősebb nála, azaz éppen kilenc abban az évben, amikor történt, ami történt. Minarek Pista egyébként román volt, és 1919-ben már a román megszállás alatt udvarolni is akart a nagymamámnak, de ekkor már nagyapám is udvarolt neki, úgyhogy esélye sem volt. Amúgy is emlékezett még az 1910-es év Mikulására, meg románul sem tudott csak annyit, hogy "csincspadaozecs" meg, hogy "bazsel draku futuj mamaluj". Az előbbi mama szerint azt jelentette, hogy huszonötöt a seggére, mármint botutést. Ez részben igaz is volt, mert utóbb megtudtam, hogy a csincspadaozecs majdnem azt jelenti románul, hogy huszonöt. A másik foszlány csúnya káromkodás bánáti román dialektusban.

Szóval Minarek Pista egyáltalán nem érezhette magát frusztráltan a Magyar Királyságban, mert összegyűjtött egy zacskónyi nyúlbogyót, és belecsempészte nagymamám cipőjébe. Ezzel rövidtávon nagyon boldoggá tette a nagymamámat. Mert tényleg nagyon vágyott a franciadrazséra. Utóbb persze sírva fakadt, és máig fáj nekem is egykori csalódása. A kollektív családi emlékezet azonban hasznos tudással is felruházott. Tudom ugyanis, hogy a nyúlszarnak fű íze van, pedig nem is kóstoltam.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://lovaslajos.blog.hu/api/trackback/id/tr711906958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.