HTML

Lovas Lajos írói blogja

Ezen a blogon szeretném bemutatni az írásaimat, regényeimet, azt, hogy éppen min dolgozom, és persze írkálni.

Friss topikok

Linkblog

Marx indiánregénye

2009.12.07. 10:19 Lovas Lajos

Max Waldpfurz-Marx:

A Dünnyögő Medve átka

 

Waldpfurz-Marx a XIX. századi német irodalom különleges alakja. Voltaképpen csupán egyetlen indiánregénye jelent meg, jelentősége ennél azonban sokkal nagyobb, mert az irodalomtörténeti kutatás bebizonyította, hogy a szintén sorsüldözte Karl May az ő kiadatlan regényeit dolgozta fel halála után.

Waldpfurz-Marx nem akármilyen családból származott. Oldalági leszármazottja a kommunista teoretikus Karl Marxnak, bár ez írásművészetében sohasem befolyásolta, mivel a politika egyszerűen nem érdekelte. Drezda egyik külkerületi kocsmájában, a Donnerwetter Gaststättében töltötte ideje nagy részét, sőt itt is lakott egy hónapos szobában, s ha valaki szóba hozta nagybátyját - Karl bácsit - csak dühösen legyintett. Nemegyszer verekedésbe is keveredett emiatt, s mit hoz a véletlen, így ismerkedett meg Karl May-jal, aki kiütötte egyik elülső fogát.

May Károly romantikus lelkületű fiatalember lévén érdeklődve hallgatta az akkor már első kötetes, bár már 58 éves író indiántörténeteit, s öreg barátja halála után fel is dolgozta őket. Plágiumról mégsem beszélhetünk, mert a legújabban előkerült dokumentumok szerint Waldpfurz-Marx végrendeletileg az ifjú May-ra hagyta valamennyi személyes élményét és azt a kéziratköteget, amely amerikai magánnaplóját tartalmazta.

Így nyilvánvalóvá vált, hogy a May-t ért vádak, melyek szerint teljesen eltorzítva ábrázolja az amerikai indiánok életét és szokásait, nem állják meg maradéktalanul a helyüket. Talán az zavarhatta meg a kutatókat, hogy maga May állítása szerint személyes élményeit írta meg, holott köztudott, hogy csak élete alkonyán jutott el regényeinek színhelyére. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy örökségként egy másik élet – Waldpfurz-Marx – tapasztalataival gazdagodott, etnográfiai szempontból sem elhanyagolhatók megfigyelései.

 

A Dünnyögő Medve átka

 

A szerző első újvilági útjának élményeit feldolgozó regény egy fehér vadász – Old Firehead – és egy indián – Dünnyögő Medve – barátságát foglalja romantikus keretbe. Dünnyögő Medve, a nagyhatalmú törzsfőnök fia éppen első vadászatából tér visszafele, amikor először találkozik a magányos vadásszal. A fiatal és tapasztalatlan Dünnyögő Medve – indián nevén Ólik’ak Evgöyn – éppen a patakból próbál egy csupor vizet meríteni, midőn egy winchester hideg csövét érzi tarkóján. Három bandita, Jevgenyij Firework, Jim Iceman és Joe Waterworld Dünnyögő Medve zsákmányára, a három vadászgörényre, pontosabban prémjükre pályázik. A fiatal indiánt nem csak kirabolják, de meg is alázzák, mert elveszik totemjét (amulett az indián kultúrákban), ami nélkül nem foglalhat helyet a férfiak mellett a tűznél, és lelke örökké bolyong majd az örök vadászmezők bejáratánál. Szerencsére ekkor érkezik Old Firehead, a híres vadász, aki nevét hihetetlen gyorsaságáról kapta. Néhány pillanat alatt lefejeli a banditákat, ám az egyik (Waterworld) a gyorsfolyású patakba zuhan, kezében Dünnyögő Medve amulettjével.

A két újdonsült barát sorsára hagyja a két elalélt gazembert, s a harmadik nyomait keresi, mivel Dünnyögő Medve, bár a görényeket visszakapta, a totem nélkül nem térhet vissza törzséhez. Hosszú, hónapos kalandozás után végre a nyomok az ellenséges és kegyetlen komancs törzs vigvamjaihoz vezetnek, ahol Waterworld a romlott indiánokat fehér telepesek fosztogatására és legyilkolására bíztatja épp. Dünnyögő Medve és Firehead mindezt egy bokorból kémleli ki, és elhatározza, hogy egyrészt megmenti a Pacific vasút indóházát, másrészt visszaszerzik a fehér gazfickótól Ólik’ak totemjét. Hajnalban megrohanják a komancs falut. Old Firehead a kábultan kitámolygó indiánokat sorra lefejeli, Dünnyögő Medve pedig megkötözi őket. Egy szerencsétlen lépés azonban kificamítja a nagy vadász bokáját, s így maga Waterworld ejti rabul a nagy fejelőt. Dünnyögő Medve még idejében a csalitosba menekül, ám előtte a dulakodás közben leszakítja a gazember nyakáról totemjét, a mosómedvét ábrázoló kis faragványt. Ennek birtokában már nyugodt szívvel bocsáthat halálos átkot a banditára.

A szerző utószavában a második kötetben ígéri Old Firehead kiszabadítását, ez azonban az ismert körülmények miatt nem készülhetett el. A Winnetou egyes fejezetei azonban utalást tesznek az átkeresztelt Firehead további sorsára.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lovaslajos.blog.hu/api/trackback/id/tr151579725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.