HTML

Lovas Lajos írói blogja

Ezen a blogon szeretném bemutatni az írásaimat, regényeimet, azt, hogy éppen min dolgozom, és persze írkálni.

Friss topikok

Linkblog

A nagy nyelvcsapás

2009.12.10. 09:41 Lovas Lajos

Beloiannisz, aki görög partizán létére rendhagyó módon egy magyar faluról kapta a nevét, sokrétű egyénisége a XX. század történelmének. De ne menjünk el ilyen könnyedén a nem mindennapi keresztelő mellett. Ahogy hitelesnek tekinthető görög történeti forrásokból tudjuk, Beloiannisz édesapja dinnyekereskedéssel foglalkozott a Duna mentén, így Magyarországra is gyakorta eljutott. Egy alkalommal éppen az ercsi kocsmában pihente volna ki a nap fáradalmait, mikor is rejtélyes okoknál fogva amnéziába esett, s nemcsak fogyasztását nem ismerte el, de nevét is elfelejtette, s ekkor, szintén ismeretlen okoknál fogva, a szomszédos Beloiannisz-telep nevét vette fel, a helyi görög katolikus pap aktív közreműködésével. Bár ő maga ortodox keresztény volt, de mivel erre sem emlékezett, és egyedül Alexandrosz atya tudott valamit görögül a jelenlévők közül, így a vallási különbség nem játszott szerepet a névadásban. A sors iróniája, hogy utóbb a hazánkban menedéket kapott görög kommunisták éppen ezt a kistelepülést választották lakhelyükül.

            Az ifjabb Beloiannisz neve persze korántsem ismeretlen a magyar olvasó előtt. Az 1951-ben hazájában kivégzett kommunista mozgalmárt a hazai sajtó a nemzetközi munkásmozgalom mártírjaként mutatta be egykoron. Tény, hogy Beloiannisz 1943 és '44 között a Peloponnészosz-félszigeten fegyveres harcot folytatott a német és olasz megszállók ellen, s nyilván eközben tett szert azon tapasztalatokra, amelyeket utóbb a Görög Nemzeti Könyvtár zárolt osztályán őrzött, kéziratos regényében absztrahált remekművé, Zsdanov útmutatásának szellemében. Nem tudhatjuk biztosan, hogy a történelem Beloiannisz által dokumentált egyetlen grammatikai hadművelete a valóságban mekkora szerepet játszott a görög partizánok sikeres harcában, mindenesetre

Nikosz Beloiannisz:
A nagy nyelvcsapás

című munkája, azon szerencsés hadtörténészek szerint, akik tudnak görögül olvasni, és bejutottak a nemzeti könyvtár zárolt osztályára, von Clausewitz műveinek jelentőségével vetekszik.

            A regény főhőse Jorgosz, spongyahalászként éli békés mindennapjait egy kis krétai halászfaluban, nem gondol a jövővel, s leginkább azt hajtogatja, barátainak uzoivás közben: „Spongyát reá!”. Ezzel kivívja a falu elismerését, mert Jorgoszt tartják a legbölcsebb és legbékésebb embernek a világon. Ekkor robban be a falu békés világába a 2. német légideszant, illetve annak tábori színháza, amelyet minden bizonnyal tévedésből dobtak le, ám ha már ott vannak, a színészek feltétlenül játszani akarnak, ehhez pedig közönség szükségeltetik. Ezért aztán amikor Jorgosztól megkérdezik, hogy kíván-e a falu népe részt venni a Lohengrin tábori előadásán, illetve, hogy érti-e a kérdést, Jorgosz természetesen nemmel válaszol, azaz hevesen igent bólint (ahogy az a görögöknél szokás). Így nem csupán hősünk kerüli el a börtönt, de megtartják az előadást is, amelyen a fegyverrel biztosított helybéli közönség nemtetszését heves tapssal jelzi (szintén ősi görög szokás, a tetszésnyilvánítás módja a fütty), ezzel azonban a németek igen elégedettek, és átvonulnak a szomszéd faluba.

            Jorgosz a Lohengrin hatására rögtön a németek távozta után a falu férfitagjaival együtt belép az illegális kommunista pártba, s beáll a partizánok közé, egyidejűleg észlelve a megszállók gyenge nyelvi képességeit (nem tudnak görögül) ördögi tervet eszel ki a németek megleckéztetésére. Írástudó partizánok segítségével kis egynyelvű szótárt készít a szigeten kapható nyolcféle élelmiszerről a környék lakossága számára. Így ezentúl a kecskesajtot halnak nevezik, a halat olajbogyónak, a kenyeret kagylónak, a mazsolát pedig kecskehúsnak és fordítva. A német hadtáp miután a légideszant nem hozhatott magával elegendő élelmiszert, rendel is a szigeten 30 tonna kecskehúst, illetve kenyeret, amiért ellenben hasonló mennyiségű mazsolát illetve kagylót kapnak. Mivel a görögökkel az üzletet visszacsinálni nem lehet, a hadtápfőnök a bedekker szótárát szidalmazza, és kiszámolja, hogy a mazsolás kagyló tápértéke magasabb, mint a kecskehúsé meg a kenyéré. A katonák azonban sehogy sem tudják megszokni a különös görög konyhát, ezért a lázadást elkerülendő állomáshelyüket a sziget fővárosába helyezik át, ahol állítólag több kollaboráns boltos is él. Jorgosz pedig visszatér falujába, és tovább halássza a nem túl élénk mozgású spongyákat.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lovaslajos.blog.hu/api/trackback/id/tr371587679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.