HTML

Lovas Lajos írói blogja

Ezen a blogon szeretném bemutatni az írásaimat, regényeimet, azt, hogy éppen min dolgozom, és persze írkálni.

Friss topikok

Linkblog

Szőrharisnya

2009.12.23. 16:21 Lovas Lajos


Cooper indián regényfolyamát az egykori magyar ifjúságnak (tulajdonképpen a teljes magyar lakosságnak) aligha kell bemutatni, de hasonlóképp elmondhatná ugyanezt saját nemzetéről a világ bármely országának szerény recenzense a XIX. század második felétől kezdve. Egyszóval Cooper Vadölője, Nyomkeresője, Bőrharisnyája, Utolsó Mohikánja, és Prérije már-már az emberiség közös népmese kincsévé nemesült, s akkor még nem ejtettünk szót a kiváló Szőrharisnya című regényről, amely a hazai kiadású Nagy indiánkönyvből terjedelmi okokból maradt ki, mivel a kötet súlya bizonyos olvasóréteget eleve kizárt volna a mű élvezetéből. Empirikus kutatások bizonyították, hogy egy átlagos fejlettségű tízéves gyerek a háromszáz oldalas Szőrharisnyával bővített kötettel a kezében orra bukik a gravitáció álnok jellegzetességei miatt.

 

            Cooper alakjai romantikus hősök. Natty Bumpo, alias Vadölő, Sólyomszem etc. a regényfolyam során olyannyira becsületesnek bizonyul, hogy az amerikai filmipar mágusai számára először komoly fejtörést okozott, majd Az utolsó mohikán esetében a forgatókönyv teljes átírattatására késztette a jeles producereket. Vadölő számára az adott szó fontosabb a saját életénél is. A regényben például, amikor a huron indiánok foglyul ejtik, s tudatják vele, hogy másnap kínzóoszlopon leli halálát, adott szavára reggelig mégis szabadon engedik, s kevésbé tiszta lelkű ismerősei hiába próbálják rábeszélni a szökésre, ő visszatér a biztos halált jelentő fogságba.

            Nemeslelkűsége persze elnyeri jutalmát, s így szerepelhet a következő kötetben is. Ahogy azonban a Szőrharisnyából az ötvenes években készített kalandfilm fogadtatása mutatta, a közönség nehezen értette meg, hogy a nemes lelkű hős a legnagyobb kézitusa közepén miért adja át híres, Szarvasölő névre hallgató puskáját Méla Jegenye nevű ellenfelének, s csak súlyos sebesülése után legyinti pofon, igaz, akkor rettenetesen. Minden bizonnyal ennek következménye tehát, hgy Az utolsó mohikán Daniel Day Louisszal a 90-es években forgatott filmváltozata erősen eltér az eredetitől, és Sólyomszemben egy klasszikus függetlenségpárti macsóra ismerhetünk, aki szemben a szűzi életet élő eredetijével, képes szexuális kapcsolatot létesíteni Miss Cora Munróval. Ezzel szemben a hazánkban sajnálatos módon ismeretlen

Szőrharisnya

hőse  -  akár a már említett filmbeli megformálója – tiszta lelkű romantikus alak. Nem más, mint a huszonhat éves Nathaniel Bumpo, aki delavár indián családjától midig korának megfelelő, tulajdonságait leginkább tükröző ragadványnevet kap. Tízévesen Szemfüles Tacskónak nevezték, utóbb Vadölő, mert kiváló vadász, Sólyomszem, mert a harcban éles szemű, és kötetünkben Szőrharisnya, mert lábát sűrű fekete szőr fedi, később, a negyedik részben pedig Bőrharisnya, mert szőrös lábát szarvasbőrrel tekeri körbe.

            Történetünk a XVIII. század hatvanas éveiben játszódik, az angol-francia gyarmati háborúk utolsó szakaszában, dramaturgiai szempontból szerencsétlenül éppen a három évig tartó fegyverszünet idején, amikor is mindenki mindenkivel békében él. A delavárok és a huronok kukoricaföldjeiket művelik, illetve a fehérektől kapott malacaikat próbálják idomítani (kevés sikerrel), amikor hirtelen felszínre tör egy ősi családi viszály: a szomszédos huronok egyik kevésbé tiszteletre méltó főnöke, Inábaszaladt Tölgy a feleségéért cserében harminc mangalicát követel Csingacsguktól, Szőrharisnya vértestvérétől. Csingacsguk irtózatos haragjában (mert a harminc mangalicát túldimenzionált fájdalomdíjnak tartja Szemérmes Tehénért) tomahawkjával kettéhasítja a harci oszlopot, s ez sajnos háborút jelent. Csingacsguk és Szőrharisnya vezetésével a törzs harminc harcosa portyára indul, s a Horikán-tó partjánál bekeríti a huronok két kondását, valamint 80, félig idomított malacát, s hatalmas diadalt arat, majd a disznótorossal éppen hazafelé tart, amikor a hír eljut Inábaszaladt tölgyhöz és fiához, Méla Jegenyéhez.

            A két huron főnök szintén éktelen haragra gerjed, s tizenöt nagyflekken át szidalmazzák a delavárokat és a mohikánokat, akik nem mértéktartó véleményük szerint asszonyok és gyáva kutyák. Hosszas ásás után megtalálják csatabárdjaikat, és ellencsapásra indulnak. Éppen félúton találkoznak a hurkától elnehezült ellenféllel, s mivel indulás előtt maguk is belaktak kukoricalepénnyel, mérsékelt lendületű csata kezdődik, amelynek csúcspontja a korábban ismertetett jelenet. Szőrharisnya Méla Jegenye kezébe nyomja puskáját, széthúzza mellén szarvasbőr zekéjét, s emigyen kiált: „Ide lőj!” Az aljas Méla Jegenye ezt meg is teszi, de Szőrharisnya még sebesülése után is oly erővel vágja pofon, hogy mindenkinek elmegy a kedve a további verekedéstől, és az ellenfelek inkább a békepipa elszívása mellett döntenek.

 

Eme remekmű ismertetésével kívánok Boldog Karácsonyt mindenkinek!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lovaslajos.blog.hu/api/trackback/id/tr551618378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.