HTML

Lovas Lajos írói blogja

Ezen a blogon szeretném bemutatni az írásaimat, regényeimet, azt, hogy éppen min dolgozom, és persze írkálni.

Friss topikok

Linkblog

Verne kontra Eiffel

2010.02.02. 22:33 Lovas Lajos

A magányosság tornya

Ferdinand Eiffel: La tour de la solitude

 

                Kevéssé közismert, hogy Ferdinand Eiffel, a nevéről elhíresült torony valamint a Nyugati pályaudvar építője a szépirodalom terén is jelentőset alkotott. Magyarországon szinte semmit sem tudunk arról a nemes versengésről, mely közötte és közeli jóbarátja, Jules Verne között bontakozott ki a századvégen szárnyra kapott korai francia tudományos-fantasztikus irodalom területén. Verne Gyula, aki a maga részéről egyáltalán nem kívánt műfajt teremteni – sőt komolyan hitt elképzelései közeli megvalósulásában – koncepcionális vitába keveredett Eiffellel, aki mérnökemberként kételkedett barátja némely meglátásában. Sehogy sem akarta például elfogadni, hogy az ágyúgolyóban kilőtt emberek életben maradhatnak, mivel szerinte a Holdba csapódáskor olyan vastag szivacsréteget kellene az „űrhajó” orrába rakni, amelytől az utasok maguk már nem férnének a szerkezetbe.

                Eiffel ezzel szemben hazánkban ismeretlen műveiben a kor tudományos színvonalának megfelelően realizmusra törekedett, ezért az Utazás a Holdba versenytársának szánt művében egy rakéta-meghajtású járművet írt le, amelyik azonban szerencsétlenül jár, mivel Eiffel számításai szerint az űrjárműbe nem lehetett volna elegendő üzemanyagot elhelyezni. Eiffel hősei elszáguldanak a Hold mellett, s a levegő elfogytával megfulladnak. A regény haláltusájuk részletes leírása. Verne szerint azonban barátja műve „hihetetlenül unalmas, híján van minden fantáziának”, s ráadásul „ebből hatszáz oldalt senki sem képes végigolvasni”. Eiffel annyira megsértődött az igaztalan kritikától, hogy évekig nem volt hajlandó barátjával beszélni. Az élet azonban Vernét igazolta, mert művei világsikert arattak, és milliós példányszámban fogytak el. Ezzel szemben Eiffel „Utazás a Hold mellett” című regényéből csupán néhány példányt vásároltak meg.

                A most ismertetett „A magányosság tornya” Eiffel legsikeresebb regénye, érdekessé – kétségkívül meglévő irodalmi értékei mellett – igazából az teszi, hogy Párizs leghíresebb építménye e mű lapjain született meg először.

 

A magányosság tornya

 

                Eiffel ebben a rövidebb novellisztikus elemeket is tartalmazó művében a századforduló marslakókultuszának állít emléket. A magányosság tornya tulajdonképpen egy óriási rádióantenna, amit a regénybeli földlakók építenek, hogy szikratávírójeleket küldjenek a vörös bolygó értelmes lényeinek. (Valódi irodalomtörténeti szenzációnak számít, hogy Eiffel az igazi torony megépítése előtt tíz évvel már lerajzolja Párizs emblematikus építményét.)

                A cselekmény drámai konfliktussal indul. Dr. Kuznyecov, a Moszkvai Cári Akadémia vendégprofesszora  vérre menő vitába keveredik  dr. Lafontainnel, a Sorbonne professzorával, arról, hogy a távmondatot úgy kezdjék-e, hogy „Kedves vörös barátaink”, avagy úgy, hogy „Kedves zöld testvéreink”. Kuznyecov politikai okokból a „zöld” verzióhoz ragaszkodik, mivel úgy véli, hogy a „vörös” megszólítás a Kommunista Internacionálét erősíti, s az egyébként elavultnak tekinthető zöld-emberke elméletet támogatja. Lafontain hiába tesz az orosz tudós elé megdönthetetlen bizonyítékokat arról, hogy a marsbeli lakosok vörös bőrűek, Kuznyecov hajthatatlan. Pedig, mint utóbb kiderül, Lafontain fia és Irina, a Kuznyecov lány jegyesek. A két bősz apa párbaja tragédiával végződik, az orosz átszúrt májjal holtan zuhan a pástra. Ezek után Irina Kuznyecova felmászik az „Eiffel-toronyba”, s leveti magát a magasból. Pierre, a vőlegénye követi a halálba, s végül csak a magába roskadt Lafontain ősz fürtjeit lobogtatja a Szajna felől fújó szél. A professzor tönkreteszi az óriási szikratávíró elektromos tekercseit, majd végszóként így szól: „Nagy felfedezés előtt álltunk, s most már nem számít nekem. Más se beszéljen a marslakókkal többé. Ez a torony pedig a magányosság örök tornya maradjon!”.

 

                (Ferdinand Eiffel: La tour de la solitude, Sorbonne-Heidelberg Verlag, Paris-Heidelberg, 1948)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lovaslajos.blog.hu/api/trackback/id/tr781724152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.