HTML

Lovas Lajos írói blogja

Ezen a blogon szeretném bemutatni az írásaimat, regényeimet, azt, hogy éppen min dolgozom, és persze írkálni.

Friss topikok

Linkblog

Mihail Bulgakov: Gizi és a gőzeke (Gizela i novaja masina)

2010.04.29. 21:31 Lovas Lajos


Kevéssé közismert, hogy a hazánkban leginkább a  Mester és Margaritta szerzőjeként ismert Bulgakov Sztálin egyik kedvenc írója volt. A generalisszimusz sokáig elnézte a neves szerző kilengéseit, arról azonban nem szólnak az anekdoták, hogyan viszonyult az olyan éles gúnnyal megírt – akár a szovjet haza elárulásának is tekinthető – irodalmi művekhez, mint a Végzetes tojások vagy a Kutyaszív, amelyek a Mester és Margarittával ellentétben még a szerző életében megjelentek.

            Bulgakov persze – ezt kevésbé szokásos emlegetni – Sztálin és a szovjethatalom kultúrpolitikájának is igyekezett megfelelni, valahogy úgy, ahogy a legkiválóbb orosz zeneszerzők. Ahogy Sosztakovics is írt munkásindulókat, úgy az egyik legnépszerűbb szovjetorosz író is összehozott termelési regény ízű műveket. Ezeket az állítólag néhány nap alatt írt alkotásokat a késő negyvenes években szinte kivétel nélkül magyarra is lefordították, így a recenziónk tárgyát képező „Gizela is novaja masina" is megjelent néhány ezer példányban. Talán a fordító Devecseri Gábor tréfás kedve vagy a munkaverseny miatti sietség okozta, de a mű magyar címe eléggé sajátságosra sikeredett: Gizi és a gőzeke, holott a szóban forgó masina korszerű, petróleummotoros cséplőgép. Kritikai kiadás és a fordítás ellenőrzésének hiányában nehéz eldönteni, hogy a határozottan szórakoztató magyar változat fordításnak avagy parafrázisnak tekinthető-e.

           

A Gizi és a gőzeke klasszikus drámai konfliktus köré épül. Gizi, egy negyvenes vidéki fejőnő, mint a kazanyi pártbizottság választott olvasója az Összoroszországi Szovjet Iró-Olvasó Nagygyűlésen megismerkedik későbbi élettársával, a neves drámaíró Vlagyimir Vlagyimirovics Sztyepanszkijjal. Sztyepanszkij három és fél óra alatt felolvasott műve, a Szovjetnemzet harca a nép boldogulásáért, oly mély hatást gyakorol az egykori cselédlányra, hogy az elhatározza, többé nem dézsmálja meg a kolhoz petróleumraktárát, s ha lehet, megismerkedik az íróval. Sztyepanszkij pedig már a felolvasás közben észreveszi Gizela értő tekintetét, s megfogan benne a szakszervezeti büfében való teázás gondolata.

            Az események hirtelen felgyorsulása következtében a fiatalok – Sztyepanszkij sincs még hatvan – második pillantásra, már a  szamovár melegében egymásba szeretnek, s elhatározzák, hogy egy zsírosparaszt szerencsés módon Gizelának kiutalt házába költöznek, ahol a drámaíró alkothat, Gizi pedig fejhet a népgazdaság hasznára.

            A már vidékre visszavonult pár bajai akkor kezdődnek, amikor Gizi beváltja fogadalmát, s többé nem faszol a cséplőgép számára raktározott petróleumból, s így a szokásos üzemanyag-utánrendelés mellett rendszeres többlet keletkezik. A raktárkészlet így vészesen felszaporodik, s a Cseka gyanúja – egy névtelen levél nyomán – Gizire, közvetve pedig Sztyepanszkijra terelődik, akiket csempészéssel gyanúsítanak.

            A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy  a drámaíró a nagy lelki teher alatt a kolhoz gépszerelőjével megalakítja a Mensevik Pártot, amelybe másnap Gizit is beléptetik. Közben a Cseka a csempészés vádját bizonyíték hiányában visszavonja, mivel a petróleum raktári készlet váratlanul ismét a normális szintre csökken. Gizinek feltűnik azonban, hogy a párt kétharmada napok óta feltűnően vidám, s a Májusi Tézisek részletes kidolgozását is abbahagyta élete párja. Ezzel szemben míg ő látásától vakulásig fej, élete párja a szerelővel – politikai vitanapra hivatkozva – állandóan a hátsó gépteremben suskusol, egészen addig mígnem a jeles mesterember egy kubanyi szivarra gyújtva lángra nem lobban. Ekkor Sztyepanszkij  is kijózanodik a tragédia hatására, s feloszlatni készül a harmadával megfogyatkozott pártot, melytől Gizela meghasonlik, s így kiált fel: Ilyen az Élet, nincs itt Igazság!

(Bulgakov, Mihail: Gizi és a Gőzeke, Fórum kiadó, Bp. 1947.)

 

 

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://lovaslajos.blog.hu/api/trackback/id/tr301962972

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nacsinák Gergely András - KERINGŐ 2011.02.22. 09:42:33

– Nagyon szép. Mi ez?– Sosztakovics. Második keringő – felete a kipirult arcú férfi, és megigazította a kottát.Csakugyan nagyon szép volt. Másnap is meghallgattam számítógépről, szimfonikus zenekar előadásában, de az már nem volt ugya...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emide Buda 2010.08.19. 16:09:29

Olyan nagy kedvenc azért nem lehetett, mert 1928 után nem publikálhatott.Ez egy írónak (gondolom én)
rosszabb lehet a halálnál. Az öreg postarabló biztos el tudta volna intézni , hogy megjelenhessen, ha nagyon akarja. Hogy végül nem a Gulagon végezte, az vagy isteni csoda, vagy egyszerűen a rendszer slendriánsága volt, de ezt már talán sose tudjuk meg.