HTML

Lovas Lajos írói blogja

Ezen a blogon szeretném bemutatni az írásaimat, regényeimet, azt, hogy éppen min dolgozom, és persze írkálni.

Friss topikok

Linkblog

Wojciech Jaruzelski: A csodálatos halfogyás

2009.12.17. 13:44 Lovas Lajos


A sors különös fintora, hogy korunkban az írók viszonylag gyakran kényszerülnek politikai szerepet betölteni, de talán még különösebb, hogy az egykori kommunista diktátorok mennyire vonzódtak az irodalomhoz, s alkalmasint maguk is tollat ragadtak. Hogy ez az irodalom iránti vonzalom mennyire tekinthető szerencsének, azt nehéz eldönteni, ám például Bulgakov, aki sokáig annak köszönhette szabadságát, hogy Sztálin kedvelte műveit, bizonyára szerencsésnek érezhette magát, s ez ráadásul abban sem akadályozta, hogy metsző gúnnyal ábrázolja a kommunista Oroszország hétköznapi életét. Vagy említhetnénk az ifjú Erich Honeckert, aki Koldusoperájával ugyan nem aratott osztatlan sikert, de műve leleményének köszönhetjük a Trabant gépkocsi papundekli karosszériáját.

            A sort most Jaruzelski tábornokkal, az utolsó lengyel kommunista diktátorral folytatjuk, aki harminc évvel ezelőtt bevezette országában a hadiállapotot, ám ugyanakkor a szovjetek „baráti segítségnyújtását” sikeresen visszautasította. Motivációiról nem célunk most beszámolni, annál inkább arról a műről, amelyet a diktatúra első hónapjaiban, dolgozószobájában írt, s amely által dédelgetett álmát igyekezett megvalósítani: bekerülni a Lengyel Írószövetségbe. Ez végül azért nem sikerülhetett, mert az Írószövetséget a hatalomátvételt követően gyakorlatilag azonnal feloszlatta, erről azonban már csak a Csodálatos halfogyás című regény befejezése után értesült.

            Jaruzelski tábornok, aki nemesi családból származott, s a katonatiszti pályát a család férfitagjai hagyományosan választották, egész életében készült műve megírására. A rendszerrel szemben meglehetősen kritikus lengyel irodalom és filmművészet egyszerre vonzotta és okozott benne lelki törést. Ifjúkorában statisztaként szerepelt Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című filmjében. Ő játszotta a Lengyel Népi Hadseregnek azt a katonáját, aki a hírneves Cybulski alakította Macieket egy géppisztolysorozattal halálra sebzi. Az ifjú főhadnagynak ekkor nézeteltérése is támadt a mesterrel, mert hangot adott azon véleményének, hogy tulajdonképpen a homloka közepén is képes eltalálni Maciekot egyetlen célzott lövéssel, s ez impozánsabb befejezése lenne a filmnek. Ez esetben azonban a film utolsó öt perce a főhős halála miatt elmaradt volna. Végül a gyártásvezető elkobozta Jaruzelski éles, a laktanyából hozott lőszereit, így Cybulski még több nagyszerű alakítással gazdagíthatta a lengyel filmművészetet. Ez az ifjúkori élmény azonban szinte biztosan nem befolyásolta a szerzőt

 

A csodálatos halfogyás

 

megírásakor, mert a Cudowne brakowanie rybu egy katonai raktárban játszódik. Jaruzelski azon ifjúkori élményeit dolgozza fel benne, amikor ellátási tisztként zseniálisan oldotta meg a kantin és a központi élelmiszerraktár „komplex rendszerben való együttműködését”. Hogy miért is nem írhatta meg a történetet korábban, csakis a tejhatalom birtokában, azt a regényből értjük meg igazán, mert a mű Biberachja, a raktári szarka nem más, mint a sorkatonai szolgálatát töltő Edward Gierek elvtárs. Mivel Jaruzelski, mint régivágású katonatiszt ragaszkodik az eredeti nevek használatához, s nem hajlamos az irodalom általa elavultnak tekintett eszközeivel élni, mint allegória, alterego, hasonlat, képzelet, ezért természetesen Gierek főtitkársága idején nem írhatta le papírra főművét, hanem csak magában bontogatta az egyébként egyvonalas történet szálait.

            Gierek, mint Jaruzelski szakaszvezetői rangban lévő szárnysegédje a történet elején még sovány fiatalember, ám a kalóriaszegény koszt fogyasztása ellenére is folyamatosan hízik. Egyébként lelkiismeretesen látja el feladatát, s naponta átszámolja a Rzeczpospolita Ludowa (népköztársaság) kikiáltásának zártkörű tiszti ünnepségére vásárolt lazackészletet. Mivel a laktanyában 273 tiszt állomásozik, ezért természetesen – hangsúlyozza a szerző – lazacból is 273-nak kellett lennie, és Gierek szakaszvezető esti rovancsai után ez a 273-as szám a regény minden második lapján vissza is tér a kedves olvasó figyelmébe. Azonban, bár egy alkalommal maga Jaruzelski is átszámolja a halakat, figyelmét mégis elkerüli, hogy egy hét elteltével már nem mindegyik hal lazac, hanem bizony valami más, de ez akkor a sötétben még nem derül ki. Az igazi botrány akkor tör ki, amikor a fáklyával megvilágított, földalatti atombiztos vezérlőteremben föltálalják a 178 lazacot illetve a 95 hazai halat, melyek közül  a laktanyaparancsnoknak egyenesen egy sneci nevű, nem túl impozáns példány jut. Mivel a koreográfiának, s a ünnepségnek fontos része lett volna a lazac szimbolikus véres volta, Piotrowski tábornok rögtön észreveszi a csalást, és azonnali vizsgálatot rendel el, melynek eredménye azonban csekély, csak egy csomó lazac csontváz kerül elő a laktanya emésztőgödréből, amelyet Jaruzelski bizonyítékként lefoglal. Ugyan csak közvetett bizonyítéka van Gierek szakaszvezető ellen, ugyanis súlygyarapodásának mértéke a bevitt kalóriatöbblet arányában vétkessége mellet szól, a szerző máig is biztos benne, hogy a ő zabálta meg a lazacokat.

 

Szólj hozzá!

Hogyan született a Trabant

2009.12.13. 10:01 Lovas Lajos

Erich Honecker: Koldusopera


Nem ritka eset a világirodalomban, hogy egy maradandót alkotó témáját pályatársától vagy éppen valamely elődjétől vette kölcsön. Elég, ha Shakespeare és Christopher Marlowe kapcsolatára vagy Chaucer Canterbury meséire illetve Boccaccio Dekameronjára gondolunk, de ugyanígy említhetnénk Erich Honecker és Bertold Brecht közös témáját, a Koldusoperát is.

            A Német Szocialista egységpárt (NSZEP) utolsó főtitkárának eme némileg profilidegen műve csak idén márciusban került elő a Sotheby’s londoni árverésén, ahol 87 angol fontért talált gazdára. A mű keletkezésének történetét a boldog tulajdonos további 200 fontért vásárolta meg az örökösöktől, s így az igazság két felét összetéve, vagyonos emberré vált, mert a sztorit 150 ezer dollárért adta el a facsimile művel együtt a National Geografic irodalmi mellékletének.

            Rendhagyó eseményeknek köszönhető a mű megszületése. Wilhelm Pieck, az NDK első és egyetlen elnöke – aki hallatlan tekintélynek örvendett, mert 1921-ben személyesen találkozott Leninnel egy félórára – születésnapján, 1951. január 3-án magához kérette az ifjú Honecker elvtársat, az NSZEP kulturális bizottságának titkárát. Miután Honecker személyesen is meghallgathatta, hogy mit modott Lenin elvtárs Pieck elvtársnak harminc évvel azelőtt, Pieck elnök sajátos megbízást adott az ifjú tehetségnek. A brit uralkodó közelgő születésnapjára írasson olyan drámát, amely elegáns, könnyed, elgondolkodtató és egyben nevetségessé teszi a brit imperialistákat, ugyanakkor rámutat a népi demokráciák magasabbrendűségére.

            A feladat végrehajtására mindössze három hét állt Honecker rendelkezésére. Mivel maga is több verses regényt alkotott már Puskin modorában, de korszerű tartalommal (igaz, csak az asztalfiók számára), úgy döntött, hogy Donnerwetter álnéven maga oldja meg a feladatot, s egy héten belül Pieck elvtársa asztalán volt a mű. Az elnök azonban, aki asztalos létére több Shakespeare-drámát is olvasott, csak ennyit firkantott a mű fedlapjára: FÉRCMŰ! Visszküldte a drámát a Honecker-féle bizottsághoz, ahol részletes vita alá vették a bizottsági tagok, mit is hibázott el a Donnerwetter nevű szerző. Honecker pedig elszomorodva hallgatta, amint saját művéről mondanak húsbavágó dolgokat. Igaz, a bizottság tagjai hasonló pályát futottak be: valamennyien Ulan-bator NDK nagykövetségén töltötték idejüket az elkövetkező tíz évben, kivéve Fredrich Papundeckli mérnököt, aki zseniálisnak nevezte a szerző azon ötletét, hogy sajtolt papírból készítenek automobilt a munkások. Utóbb ez a mérnök tervezte meg a Trabant gépkocsit, s máig az ő nevét viseli a préselt papírlemez.

            A bizottság végül úgy döntött, hogy bár a téma jó, de a megvalósítást inkább bízzák Bertold Brecht elvtársa, aki nemrég menekült az imperialista USA-ból az NDK-ba. Mint látni fogjuk, Brecht zsenije megőrizve újította meg Honecker Koldusolpera című drámáját. A Honecker-féle változatban Peachum, a Rolls Royce automobilgyár szakszervezeti bizalmija kezeli a munkások betegpénztárát. Leánya a gyári kantinban dolgozik, s itt ismerkedik meg Pengeagyú Mackkel, az anarchista géprombolóval, akivel egy csomag Juwe márkájú cigaretta elszívása után úgy döntenek, hogy összeházasodnak, de ezt titokban tartják Lili bősz szakszervezeti bizalmi atyja előtt.

            Peachum hallgatózó anyósától értesül a fiatalok egyezségéről, s a szent cél érdekében titkos érdekszövetségre lép Brown felügyelővel, a minőségellenőrzési osztály vezetőjével a gépromboló Mack leleplezésére. Mack azonban az összeszerelő műhelyben titokban feleségül veszi Lilit, majd másnap, találkozván Peachummal, apukának szólítja a bizalmit, mire az gyanakodni kezd, ám ennek különösebb következménye nem lesz a drámában. Peachum végül lebuktatja vejét, s Brown tetten éri géprombolás közben. Ezt az alkalmat használja ki zseniálisan Peachum, hogy a királynő születésnapi ajándékaként készített „személygépjármű” (Personalwagen) acéllemezeit papírdobozokkal cserélje ki a sajtológépben. A papírautó meglepően jól sikerül, s könnyűsége miatt rekordot dönt a gyári gyakorlópályán. Peachum azonban tudja, hogy ez csak az első esőig lesz így, ez pedig, mint minden német tudja, Angliában nem ritka jelenség.

            Végül Peachum örömmel olvassa a Morning Postban, hogy a királynő születésnapján eső lesz, ezért új, fedett limuzinjában halad el az ünneplő tömeg előtt. A többit elképzelhetjük. A limuzin az éljenző tömeg előtt szétázik, Peachum felkiált: „Meztelen a királynő!”. Ezen a tömeg röhög, kiábrándul és győz a népi demokrácia.

 

Szólj hozzá!

Címkék: trabant honecker koldusopera brecht

A nagy nyelvcsapás

2009.12.10. 09:41 Lovas Lajos

Beloiannisz, aki görög partizán létére rendhagyó módon egy magyar faluról kapta a nevét, sokrétű egyénisége a XX. század történelmének. De ne menjünk el ilyen könnyedén a nem mindennapi keresztelő mellett. Ahogy hitelesnek tekinthető görög történeti forrásokból tudjuk, Beloiannisz édesapja dinnyekereskedéssel foglalkozott a Duna mentén, így Magyarországra is gyakorta eljutott. Egy alkalommal éppen az ercsi kocsmában pihente volna ki a nap fáradalmait, mikor is rejtélyes okoknál fogva amnéziába esett, s nemcsak fogyasztását nem ismerte el, de nevét is elfelejtette, s ekkor, szintén ismeretlen okoknál fogva, a szomszédos Beloiannisz-telep nevét vette fel, a helyi görög katolikus pap aktív közreműködésével. Bár ő maga ortodox keresztény volt, de mivel erre sem emlékezett, és egyedül Alexandrosz atya tudott valamit görögül a jelenlévők közül, így a vallási különbség nem játszott szerepet a névadásban. A sors iróniája, hogy utóbb a hazánkban menedéket kapott görög kommunisták éppen ezt a kistelepülést választották lakhelyükül.

            Az ifjabb Beloiannisz neve persze korántsem ismeretlen a magyar olvasó előtt. Az 1951-ben hazájában kivégzett kommunista mozgalmárt a hazai sajtó a nemzetközi munkásmozgalom mártírjaként mutatta be egykoron. Tény, hogy Beloiannisz 1943 és '44 között a Peloponnészosz-félszigeten fegyveres harcot folytatott a német és olasz megszállók ellen, s nyilván eközben tett szert azon tapasztalatokra, amelyeket utóbb a Görög Nemzeti Könyvtár zárolt osztályán őrzött, kéziratos regényében absztrahált remekművé, Zsdanov útmutatásának szellemében. Nem tudhatjuk biztosan, hogy a történelem Beloiannisz által dokumentált egyetlen grammatikai hadművelete a valóságban mekkora szerepet játszott a görög partizánok sikeres harcában, mindenesetre

Nikosz Beloiannisz:
A nagy nyelvcsapás

című munkája, azon szerencsés hadtörténészek szerint, akik tudnak görögül olvasni, és bejutottak a nemzeti könyvtár zárolt osztályára, von Clausewitz műveinek jelentőségével vetekszik.

            A regény főhőse Jorgosz, spongyahalászként éli békés mindennapjait egy kis krétai halászfaluban, nem gondol a jövővel, s leginkább azt hajtogatja, barátainak uzoivás közben: „Spongyát reá!”. Ezzel kivívja a falu elismerését, mert Jorgoszt tartják a legbölcsebb és legbékésebb embernek a világon. Ekkor robban be a falu békés világába a 2. német légideszant, illetve annak tábori színháza, amelyet minden bizonnyal tévedésből dobtak le, ám ha már ott vannak, a színészek feltétlenül játszani akarnak, ehhez pedig közönség szükségeltetik. Ezért aztán amikor Jorgosztól megkérdezik, hogy kíván-e a falu népe részt venni a Lohengrin tábori előadásán, illetve, hogy érti-e a kérdést, Jorgosz természetesen nemmel válaszol, azaz hevesen igent bólint (ahogy az a görögöknél szokás). Így nem csupán hősünk kerüli el a börtönt, de megtartják az előadást is, amelyen a fegyverrel biztosított helybéli közönség nemtetszését heves tapssal jelzi (szintén ősi görög szokás, a tetszésnyilvánítás módja a fütty), ezzel azonban a németek igen elégedettek, és átvonulnak a szomszéd faluba.

            Jorgosz a Lohengrin hatására rögtön a németek távozta után a falu férfitagjaival együtt belép az illegális kommunista pártba, s beáll a partizánok közé, egyidejűleg észlelve a megszállók gyenge nyelvi képességeit (nem tudnak görögül) ördögi tervet eszel ki a németek megleckéztetésére. Írástudó partizánok segítségével kis egynyelvű szótárt készít a szigeten kapható nyolcféle élelmiszerről a környék lakossága számára. Így ezentúl a kecskesajtot halnak nevezik, a halat olajbogyónak, a kenyeret kagylónak, a mazsolát pedig kecskehúsnak és fordítva. A német hadtáp miután a légideszant nem hozhatott magával elegendő élelmiszert, rendel is a szigeten 30 tonna kecskehúst, illetve kenyeret, amiért ellenben hasonló mennyiségű mazsolát illetve kagylót kapnak. Mivel a görögökkel az üzletet visszacsinálni nem lehet, a hadtápfőnök a bedekker szótárát szidalmazza, és kiszámolja, hogy a mazsolás kagyló tápértéke magasabb, mint a kecskehúsé meg a kenyéré. A katonák azonban sehogy sem tudják megszokni a különös görög konyhát, ezért a lázadást elkerülendő állomáshelyüket a sziget fővárosába helyezik át, ahol állítólag több kollaboráns boltos is él. Jorgosz pedig visszatér falujába, és tovább halássza a nem túl élénk mozgású spongyákat.

 

Szólj hozzá!

Marx indiánregénye

2009.12.07. 10:19 Lovas Lajos

Max Waldpfurz-Marx:

A Dünnyögő Medve átka

 

Waldpfurz-Marx a XIX. századi német irodalom különleges alakja. Voltaképpen csupán egyetlen indiánregénye jelent meg, jelentősége ennél azonban sokkal nagyobb, mert az irodalomtörténeti kutatás bebizonyította, hogy a szintén sorsüldözte Karl May az ő kiadatlan regényeit dolgozta fel halála után.

Waldpfurz-Marx nem akármilyen családból származott. Oldalági leszármazottja a kommunista teoretikus Karl Marxnak, bár ez írásművészetében sohasem befolyásolta, mivel a politika egyszerűen nem érdekelte. Drezda egyik külkerületi kocsmájában, a Donnerwetter Gaststättében töltötte ideje nagy részét, sőt itt is lakott egy hónapos szobában, s ha valaki szóba hozta nagybátyját - Karl bácsit - csak dühösen legyintett. Nemegyszer verekedésbe is keveredett emiatt, s mit hoz a véletlen, így ismerkedett meg Karl May-jal, aki kiütötte egyik elülső fogát.

May Károly romantikus lelkületű fiatalember lévén érdeklődve hallgatta az akkor már első kötetes, bár már 58 éves író indiántörténeteit, s öreg barátja halála után fel is dolgozta őket. Plágiumról mégsem beszélhetünk, mert a legújabban előkerült dokumentumok szerint Waldpfurz-Marx végrendeletileg az ifjú May-ra hagyta valamennyi személyes élményét és azt a kéziratköteget, amely amerikai magánnaplóját tartalmazta.

Így nyilvánvalóvá vált, hogy a May-t ért vádak, melyek szerint teljesen eltorzítva ábrázolja az amerikai indiánok életét és szokásait, nem állják meg maradéktalanul a helyüket. Talán az zavarhatta meg a kutatókat, hogy maga May állítása szerint személyes élményeit írta meg, holott köztudott, hogy csak élete alkonyán jutott el regényeinek színhelyére. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy örökségként egy másik élet – Waldpfurz-Marx – tapasztalataival gazdagodott, etnográfiai szempontból sem elhanyagolhatók megfigyelései.

 

A Dünnyögő Medve átka

 

A szerző első újvilági útjának élményeit feldolgozó regény egy fehér vadász – Old Firehead – és egy indián – Dünnyögő Medve – barátságát foglalja romantikus keretbe. Dünnyögő Medve, a nagyhatalmú törzsfőnök fia éppen első vadászatából tér visszafele, amikor először találkozik a magányos vadásszal. A fiatal és tapasztalatlan Dünnyögő Medve – indián nevén Ólik’ak Evgöyn – éppen a patakból próbál egy csupor vizet meríteni, midőn egy winchester hideg csövét érzi tarkóján. Három bandita, Jevgenyij Firework, Jim Iceman és Joe Waterworld Dünnyögő Medve zsákmányára, a három vadászgörényre, pontosabban prémjükre pályázik. A fiatal indiánt nem csak kirabolják, de meg is alázzák, mert elveszik totemjét (amulett az indián kultúrákban), ami nélkül nem foglalhat helyet a férfiak mellett a tűznél, és lelke örökké bolyong majd az örök vadászmezők bejáratánál. Szerencsére ekkor érkezik Old Firehead, a híres vadász, aki nevét hihetetlen gyorsaságáról kapta. Néhány pillanat alatt lefejeli a banditákat, ám az egyik (Waterworld) a gyorsfolyású patakba zuhan, kezében Dünnyögő Medve amulettjével.

A két újdonsült barát sorsára hagyja a két elalélt gazembert, s a harmadik nyomait keresi, mivel Dünnyögő Medve, bár a görényeket visszakapta, a totem nélkül nem térhet vissza törzséhez. Hosszú, hónapos kalandozás után végre a nyomok az ellenséges és kegyetlen komancs törzs vigvamjaihoz vezetnek, ahol Waterworld a romlott indiánokat fehér telepesek fosztogatására és legyilkolására bíztatja épp. Dünnyögő Medve és Firehead mindezt egy bokorból kémleli ki, és elhatározza, hogy egyrészt megmenti a Pacific vasút indóházát, másrészt visszaszerzik a fehér gazfickótól Ólik’ak totemjét. Hajnalban megrohanják a komancs falut. Old Firehead a kábultan kitámolygó indiánokat sorra lefejeli, Dünnyögő Medve pedig megkötözi őket. Egy szerencsétlen lépés azonban kificamítja a nagy vadász bokáját, s így maga Waterworld ejti rabul a nagy fejelőt. Dünnyögő Medve még idejében a csalitosba menekül, ám előtte a dulakodás közben leszakítja a gazember nyakáról totemjét, a mosómedvét ábrázoló kis faragványt. Ennek birtokában már nyugodt szívvel bocsáthat halálos átkot a banditára.

A szerző utószavában a második kötetben ígéri Old Firehead kiszabadítását, ez azonban az ismert körülmények miatt nem készülhetett el. A Winnetou egyes fejezetei azonban utalást tesznek az átkeresztelt Firehead további sorsára.

 

Szólj hozzá!

A lappangó remekművekről

2009.12.05. 11:21 Lovas Lajos

Az alant olvasható Lappangó remekművek sorozat darabjait 1994 és 2000 között írtam, ezért aztán egyes jelen időben írt megállapítások talán avittnak tűnhetnek. Különböző lapokban jelentek meg, szétszórva időben és térben. Sokan vették komolyan eme képtelen marhaságokat tartalmazó írásokat, amelyek mindegyikében adtam esélyt a figyelmes olvasónak a leleplezésre. Mindezek ellenére egy-két alkalommal botrányt kavart egy-egy "Lappangó remekmű".

Jah, és érdemes néha a neveket visszafele is elolvasni, mint a Kazak három testőrben.

Szólj hozzá!

Fidel Castrónak köszönhetjük az első szappanoperát

2009.12.05. 10:59 Lovas Lajos

Fidel Castro: Hasta la vista, Pablo!

 

A kubai szocialista forradalom atyjáról gyakorlatilag az egész világ rendelkezik bizonyos ismeretekkel. A földgolyó egyik felén kellemetlen képzeteket ébreszt, a másikon kellemetlen, ha emlékeztetnek rá. Tény, hogy  Fidel Castro ma nem áll népszerűsége csúcsán, s ha valami elsőre eszünkbe jut róla, akkor az vagy emlékezetes kijelentése: szocializmus vagy halál!, vagy pedig valóban csodálatra méltó szakálla.

            Pedig Castro életének korai szakasza olyan meglepetéseket tartogat, amelyek egy történeti korszak jobb megértéséhez vezethetnek, illetve valódi irodalom- és médiatörténeti szenzációval szolgálnak. A Cuba Libre című, Miamiban megjelenő emigráns lapban dr. Felipe Alfonzo Caracas történészprofesszor nem kevesebbet állít, minthogy a televíziózás történetében az első szappanopera forgatókönyvét a fiatal Fidel írta. Caracas kutatásai szerint a kubai forradalom későbbi vezére talált gyermek volt. A Batista-rendszer idején egy Castrol töltőállomás kutasa talált rá a töltőpisztoly alatt. Fidel Ramos, a kutas magához vette a csecsemőt, és magáról, illetve munkahelyéről Fidel Castrolnak nevezte el. Az ifjú Castrol azonban utóbb megismerkedve a marxizmus tanával s a nemzetközi Castrol cég multinacionális kizsákmányoló voltával, elhagyta nevéből az L betűt.

            Az ifjú Fidel tizenhárom éves korában került boríték-hajtogatónak a neves Partagas-szivarmanufaktúrába. A szorgalmas fiú olvasással töltötte estéit, majd tizenhét éves korában maga is tollat ragadott, s tizenhat folytatásban megírta forradalmi-szerelmes sorozatát Revolution de Communista e Pablo y Maria címmel. Castro, aki hitt műve irodalmi értékében és forradalmi erejében, kiadót kiadó után keresett fel, de mindenhol elutasításra talált. Végül a vakszerencse 1958 nyarán a Disznó-öböl egyik falujának eszpresszójában összehozta egy bolíviai producerrel, aki az éppen szerveződő bolíviai állami televízió számára keresett forgatókönyveket. A producernek tetszett Pablo és Maria története, s legalábbis a pinya coladák fogyasztása közben érzékenységet mutatott a Castro által fontosnak érzett forradalmi szál irányában is. Végül magához vette a művet, s zálogba, a szerződés megkötéséig Rolex óráját hagyta Castrónál.

            Fidel Castro sose látta többé a producert. Azonban 1964-ben már a szocialista Kuba első számú vezetőjeként, a Bolíviából éppen visszatért Che Guevarától, legbensőbb barátjától arról értesült, hogy a bolíviai tévé sugározza a sorozatát, de abban semmilyen forradalomról nincsen szó. Castro sokáig próbálkozott diplomáciai csatornákon keresztül az időközben fergeteges népszerűségre szert tett sorozat leállíttatásával, de mindhiába. Végül Che vállalta, hogy gerillái élén megszerzi és megsemmisíti a kópiát, mielőtt elindíthatnák tizenkettedik ismétlését, s eladhatnák a brazil állami televíziónak. Commandante Che Guevara 1967-ben végül sikerrel járt, de a feladat végrehajtása közben életét vesztette a bolíviai kormánykatonákkal folytatott tűzharcban.

 

Hasta la vista, Pablo!

 

címmel Castro műve a dél-amerikai szappanopera első, a szabályokat azóta is meghatározó darabja. Igaz, hogy a forradalmatlanított történet csak középkorú rajongókkal készített mélyinterjúkban maradt fenn, ám a mű egyszálas vonalvezetése, alakjai, a cselekmény alapelemei mára toposszá nemesedtek a térség szappanoperáiban. Castro csonka története szerint Pablo, a cukornádültetvényen dolgozó segédmunkás éhbérből tengeti életét, s leghőbb vágya, hogy egy igazi kubai szivarra tegyen szert, amelyet a gazdagok 30 dollárért vásárolnak, s tucatszám füstölnek el a tengerparton. Keresetéből azonban csak öt év alatt tudna annyit félretenni, hogy  vegyen egy szálat.

            Éppen efelett keseregve langyos rumos kólát kortyolgat a bádogváros bisztrójában, amikor meglátja a dohánylevéllel tömött szatyorral arra botorkáló Mariját, aki – bár nem tud róla – egy szivargyáros törvénytelen gyermeke. Meghívja egy pikoló világosra a lányt, s rövidesen egymásba szeretnek, de egybekelésüket rengeteg intrika akadályozza mind a szegények, mind a gazdagok világából. Végül a szivargyáros elhalálozása után Marija megörökli a gyárat, s miután Pablo párbajsorozatban sikeresen megküzd az önjelölt örökösökkel, egybekelésüket más már nem akadályozhatja. Pablo az utolsó jelenetben Marijával szivarozik, s oly sok balszerencse után elégedett.

 

Szólj hozzá!

Címkék: szappanopera fidel castro che guevara lovas lajos

Bemutatkoztam a Metropolis blogon

2009.12.03. 11:27 Lovas Lajos

http://metropolis.freeblog.hu/archives/2009/12/03/Lovas_Lajos/

Szólj hozzá!

Alexander Dumas: A kazak három testőr

2009.12.03. 11:26 Lovas Lajos

 

Kalandos körülmények között készülnek manapság a közép-ázsiai közönségfilmek. A pénzhiány, a zord technikai feltételek mégsem gátolják meg a szakma legkiválóbbjait, hogy valódi remekműveket alkossanak. Aimarah Serih, a tavalyi cannes-i filmszemlén majdnem közönségdíjat nyert kazah rendező ezúttal Alexander Dumas A három testőrét adaptálta hazájának regényes környezetébe.Dumas amúgy is közel áll a kazah (az ország függetlenné válása óta helyesen kazak) közönség szívéhez, mert mint minden kazak gyerek tudja: Dumas édesapja Almatiból menekült el a kozákok elől. A XVIII. század derekán a kazak–kozák ellentét odáig fajult, hogy némely kozák atamánok kazak leányokat ragadtak magukkal lakodalmukról. Így esett meg, hogy Tlümetevle Dumadze (a legidősebb Dumas kazak neve) édeshúgát egy Artamanov nevű atamán elrabolta s asszonyává tette. Ezt a kazak hazafi Dumadze nem tűrhette, s másnap kileste a kozákot, amint dolgát végezni indult a tajgára, elébe állt, s egyetlen rántással letépte hetyke bajuszának teljes jobb oldalát. Mint köztudott, a közép-ázsiai népeknél a bajusztól való megfosztatás a legszörnyűbb, ami férfiemberrel történhet, olyasmi, mint az indiánoknál a skalp elvesztése, csak az áldozat általában túléli az aktust. (Feltehetően ezért váltak a kazakok az álbajuszkészítés mestereivé, olyannyira, hogy például a k. u. k. titkosszolgálata is kazak álbajszokat használt titkos akciói során. Mindenesetre ha Kazakisztánban járunk, sose próbáljunk vendéglátónk bajuszának valódiságáról meggyőződni, mert az halálos sértésnek számít.) Nem csoda tehát, hogy Dumadze egészen Párizsig menekült az Artamanovok elől.Rugalmasan elszakadva Dumas kazak legendáriumától, vessünk egy pillantást

A kazah három testőr

Almatiban szenzációként fogadott feldolgozására. Aimarah Serih rendező és forgatókönyvíró hazája hagyományaihoz, illetve a rendelkezésére álló eszköztárhoz igazította Dumas remekművét. Athos, Porthos és Aramis (akiket takarékossági okok miatt egyetlen színész alakít) látszólag vidám kecskepásztorként tengetik mindennapjaikat, éjszaka azonban a kazak felkelők parancsnokának, a harcsabajszú Setenetternek személyi testőrei. A korábban már említett kozákokkal küzdő kazak felkelők éjszakánként számos bajszot szereznek, s különösen jeleskedik e téren a három testőr, akik esti szórakozásnak álcázott akcióik során úgy vágják a kozákok bajszait, mint a szorgos vágó Aimarah filmjét, aki egyébként kiválóan alakítja D’Artagnant.D’Artagnan kecskepásztorként érkezik Almatiba, és éppen akció közben találkozik a három testőrrel, akik sajnálatos módon a sötétben kozáknak nézik, s negyedórás kardpárbaj keretében igyekeznek megfosztani harminccentis ékességétől, de az ifjú ellenáll, s a felkelő hold fényében a félreértésre is fény derül, Athos pedig a virtuózban távoli unokaöccsére ismer. D’Artagnan így másnap eladja a kecskesajtot, maga is testőrnek áll, s immár együtt indulnak harcba a kozák áfium ellen. Merthogy a bajszuk hiánya miatt feldühödött kozákok cselhez folyamodnak, s oly látszatot keltenek, miszerint Setenetter felesége jegyajándékba kapott csikóbőr kulacsát egy kozák dzsidásnak adta volna, szerelmi zálogul. A dzsidás pedig nem átall fényes nappal, demonstratíve kumiszt inni lopott kulacsából Setenetter jurtája közelében. Ispopkerek, a nej ezen igen elszomorodik, s unokabátyját, Porthost hívja segítségül, aki meg is ígéri, hogy Setenetter tudta nélkül miszlikbe aprítja a gaz kozákot, s barátai segítségével visszaszerzi a kulacsot. Amikor azonban a történet ehhez az érdekfeszítő jelenethez ért, sajnálatos módon elfogyott a film, így az utolsó jelenetben csak Ispopkerekkel találkozhatunk, amint hálás szemmel tekint a három testőrre és D’Artagnanra, miközben csikóbőr kulacsából kumiszt iszik, mely szája két szélén lecsurran.

 

Szólj hozzá!

Nyócker

2009.11.26. 12:46 Lovas Lajos

Tegnap este az Indán megnéztem a Nyóckert. Hát mint mondjak, régen kellett volna, de örülök neki, hogy most tettem csak, mert olyan érzésem volt, mintha én írtam volna, és ha mondjuk az Agydobás megírása előtt néztem volna meg, még azzal vádoltam volna magam, hogy plagizáltam Bukarest-Budapest ügyben.

De összegezve: a Nyóckert látni kell!

Szólj hozzá!

Új novellán dolgozom

2009.11.23. 10:43 Lovas Lajos

Még két hete álmodtam meg az alapötletet, és ahogy kedvenc szerkesztőm mondta nekem a minap, szerintem nyilván zseniális:) Mármint az alapötlet. Azután hevesen tiltakozott azellen, hogy elmeséljem neki. Mivel láthatóan fáradt volt, ezért megkíméltem, és mivel egykori főnököm a Magyar Szemlénél, Czakó Gábor is azt mondta nekem tizenöt évvel ezelőtt, hogy novella ötletet nem szabad elmesélni, mert akkor sosem írod meg, hát most nem is mesélem el, hanem inkább megírom.

Szólj hozzá!

Csemegedomb

2009.11.17. 13:51 Lovas Lajos

Jucival (mindjárt hét éves) kutyát sétáltattunk, Cipót (négy és fél hónapos magyar vizsla).

A rét végében található a Csemegedomb. Úgy gondoltuk, Cipó így tekint a trágyadombra, amelyet nap-mint-nap gyarapít az egyik helyi lovarda. Cipót nem lehet lebeszélni róla, hogy föl ne fusson a Csemegedomb tetejére, és ugyan elég sokat kiabálunk neki, hogy "fúj-fúj", néha csak csemegézik egyet belőle. Juci szerint ez undorító, Bencus (majdnem tíz éves) szerint is. Szerintem (negyvenkét éves) érthető, de nem támogatott.

Tegnap Cipóval egyedül sétáltam, és ahogy a pataktól visszafelé gyalogoltunk (Cipó ide-oda futva gyalogolt:)) a Csemegedomb felé, egyszercsak megjelent a rét másik végén egy kocsi. Cipó állva megmerevedett, és figyelt. A levegőbe szimatolt. A kocsit két óriási kutya húzta, rajta rengeteg csemege. Cipó figyelte, ahogy közelednek. Leült és szimatolt. Végül megálltak, úgy hetven méterre tőlünk a Csemegedombnál, és a két ember elkezdte a dombra villázni a csemegét. Cipó szimatolt. A két óriási kutya is észrevett minket, és idegesen dobogott a lábával, fejét kapkodta, és hülye hangon ugatni kezdett. Cipó elbizonytalanodott, mögém lépdelt, és így szimatolt tovább. Elvégre is én vagyok a testőre.

 

1 komment

Címkék: csemege trágyadomb magyar vizsla lovas lajos

Befejeztem a Sötét fény szerkesztését

2009.11.17. 13:38 Lovas Lajos

Ahogy a címben:) Ken McLeod trilógiájának második kötetét ma hajnalban befejeztem. A szerkesztés küzdelmes volt, de megérte már elsőként olvasni is.

Gondolatgazdak, ötletekkel teli igazi sci-fi, amelyben nemcsak a jövő iránt makacsul érdeklődők, de a politológia és a társadalomtudományok iránt érdeklődők is találnak maguknak némi desszertet. Nem beszélve a sodró lendületről, ami szinte letehetetlenné teszi a könyvet.

1 komment

Címkék: sci fi gfk lovas lajos ken mcleod sötét fény

Sci-fit szerkesztek

2009.11.11. 12:58 Lovas Lajos

Most szerkesztem éppen a Galaktika GFK sorozatába Ken McLeod Kozmonauták vára c. kötetének a második részét. Nem könnyű munka.

Egyébként ez a negyedik kötet, amit a GFK-nak szerkesztek. Az első Harrison: Édentől nyugatra című izgalamas és falóban fantasztikus, társadalomtudományos:) műve volt, a másdodik Eschbach Hajszőnyegszövői. A harmadik pedig Barker remek Abaratjának még remekebb folytatása, a Varázsórák...

Egyébként pedig megálmodtam egy novellát, ha végzek McLeod-dal, megírom.

Szólj hozzá!

Címkék: novella sci fi gfk clive barker galaktika vára mcleod kozmonauták harry harrison édentől nyugatra eschbach hajszőnyegszövők abarat lovas lajos

Az Agydobás Nodel-díjáról

2009.11.06. 20:14 Lovas Lajos

Az Agydobás című első regényem 2005-ben jelent meg, és 2006-ban elnyerte a Zsoldos Péter-díjat. A kötet borítóján már megelőlegeztem magamnak egy Nodel-díjat (NODEL ÉS NEM NOBEL) 2032-re. De ki is, illetve ki is lesz Nódel József.

Nodel-díj, Joe Nodel (született Nódel József, Nyírkarász, 1982. június 6.)

Joe Nodelt manapság már az egész világon ismerik, mint a szerencsétlen szegénységben tengődő művészek megmentőjét. Nodel alapítványa, a BIOHUMUS Fondation ezidáig nyolc alkalommal adta ki az irodalmi, a zenei és a képzőművészeti Nodel-díjat olyan művészeknek, akikben az alapító fantáziát látott, és önerejükből sosem kerülhettek volna reflektorfénybe.
Az alapítvány – ma már szellemesnek tartott – jelmondata: „A pénznek tényleg nincs szaga!” arra utal, hogy Nodel felbecsülhetetlen vagyonát a tehéntrágya alternatív alkalmazásának köszönhette a modern bioépítészetben. Egyes kíméletlen kritikusai utóbb azt állították, hogy Nódel Józsi nem talált fel semmit se, mert a tetőszigetelést már száz évvel korábban is lapított és szárított tehénszarral oldották meg a Bánátban, ez azonban semmit sem von le Nodel érdemeiből. Amerika örökké hálás lesz az ő „Lepény Joe”-jának a briliáns szigetelési megoldásért, mellyel 20 százalékkal csökkentették a téli energiafogyasztást az Államokban.
Mint köztudott az amerikai gazdaságot ez a forradalmi találmány sem tudta megmenti a kínai felvásárlástól, ám az egyszerű emberek így is Joe Nodel tehénylepényes technológiájának köszönhették, hogy nem fagytak meg 2016 zord telén, amikor a Chinese-American Erőművállalat napi négy órára korlátozta a lakossági fogyasztást. Ez azonban egy másik történet. Ma már Kínában is általánosan elterjedt a Joe-féle módszer. Ez a siker tette számára lehetővé, hogy Boston és New York között saját várost alapítson, Karász City-t, ahol kedves művészeivel vette körül magát. Palotájában a Nodel-díjasok korlátlan ellátást kapnak és napi 20 dollár zsebpénzt, hétvégére pedig étkezési jegyet a Karász City Burger Palace-ba.

A Pallas Nagylexikon szócikke 2033-ból


 

 

A forrás pedig Majoros Sándor barátom Regénytára:  www.regenytar.hu

Szólj hozzá!

Címkék: vicc humor regény sándor nobel díj országút trágya majoros agydobás nodel díj regénytár regenytar.hu

Harry Potter és az eltitkolt diéta

2009.11.06. 14:31 Lovas Lajos

A Lappangó remekművek sorozatomból egyszer már majdnem kötet született. Most ízelítőnek egy szinopszis a sosem létezett 6. HP kötetről. Mivel az írás 2000-ben született, Rowling, ha tud magyarul, akár egy izgalmasabb könyvet is összehozhatott volna:) Íme:


J. K. Rowling: Harry Potter és az eltitkolt diéta
2000. november 6. 00:00

Harry Potter a nem kevésbé izgalmasnak ígérkező hatodik részben már igazi nagykamasz, és természetesen a Roxforti boszorkányképző hatodik osztályát tapossa, mivel, mint az előző rész összefoglalójából értesülhettünk, nem bukott meg ötödik év végén, bár zsebkendő nélkül volt kénytelen végigküzdeni az influenza-idényt.

Harry az új tanévben több komoly problémával is szembesülni kénytelen. Először is a sok nagymosás következtében varázslótalárja mintegy 8 centiméterrel összement hosszában, ráadásul maga is nőtt a nyári szünidőben 21 centimétert, így az iskolában kötelező ruhadarab már éppen csak derekáig ér. Talán még súlyosabban érinti lábfejének hirtelen növekedése, amely a korábbi harminchetesről egyik pillanatról a másikra negyvenegyesre növekedett, hasonlóan nyaka kerületéhez. Egy Percy Wesleytől örökölt ingmellel az utóbbi problémát még csak-csak sikerült áthidalnia, de a nagybátyja, Syrius Black által orrban kivágott cipői nem csupán a hűvös őszi levegőt engedték be, nem beszélve a híg sárról, de ősi ellensége Draco Malfoy élcelődéseinek céltáblájává is tették Harryt.

Hősünk így nem a legjobb passzban kezdi tanulmányait, amelyek hatodévben leginkább - meglepő módon - varázslásra, illetve kisállatok idomítására korlátozódnak. Harryt varázslástanból sose kellett félteni, saját tulajdonú hangyái, poloskái és bolhái pedig komoly elismerést szereznek számára a tanári kar körében. El is határozzák, hogy Harry és Ron Wesly közös vörös-fekete hangya-vegyesválogattját indítják idén az Interkontinentális Hangya Díszszemlebajnokságon. Ez a siker aztán végső bosszúra sarkallja Malfoy-t, aki titkon abban reménykedett, hogy szinkronban galacsint görgető ganajtúróival, évfolyamelső lehet a Roxfortban. Miután tervei így füstbe mennek, s ráadásul Harry is kap Karácsonyra egy használt bakancsot, végső bosszúra szánja el magát, csak éppen az eszközt nem találja, pedig célja már régen szentesítette aztat.

Az alkalmat végül a tolvaj szüli. A téli szünetben Malfoy-nak sikerül ellopnia Rubeus Hagrid, a derék háromméteres vadőr egyik receptjét, amely cukorbetegség elleni gyógyszer kiváltására jogosítja fel tulajdonosát. Ezzel ugyan egyelőre nem tud mit kezdeni, de érzi, hogy valami fontosat adott kezére a sors, amivel valóra válthatja régi tervét: Harry porig alázását. Azt sajnos mi sem értjük vagy negyven oldalon keresztül, hogy ez a valami tulajdonképpen micsoda is, de végül a szálak mégiscsak összefutnak, s elménk megvilágosodik. Hagridot nagyon elkeseríti cukorbetegsége, mert kedvenc ételei kivétel nélkül szénhidrátgazdagok, zsírosak, saját készítésüek, és ellenállhatatlanok, úgyhogy nem is áll nekik ellent, viszont Madame Pomfrey, a felcserboszorkány, a diéta be nem tartása esetén szanatóriummal fenyegeti, melynek következtében kénytelen lenne abbahagyni a tanítást, s magára hagyni veszélyes fenevadjait. Mikor elpanaszolja bánatát Harrynak, Ronnak és Hermionénak, akik szintén a szigorú diétát javasolják, csak szomorúan bólogat, és megeszik közben egy kondér kocsonyát, amelyet két liter házifőzésű sörrel öblít le. Ifjú barátai tehetetlennek érzik magukat, egészen addig, míg Hermionénak mentőötlete nem támad, aki úgy okoskodik, hogy ha nem akarják megbántani Hagridot, akkor nincs más választásuk, mint hogy a vendégbarátság törvényeivel élve, minél többet el kell fogyasztaniuk barátjuk ebédjéből, hogy kevesebb, s lehetőleg szénhidrátszegényebb elemózsia maradjon meg számára. Mondanunk se kell, a terv fényesen beválik. Hagrid elől hihetetlen mohósággal eszik fel a sütemény, tortát, töltött káposztát, hurkát, kolbászt, sertésperkeltet, úgy, hogy a szegény vadőrnek csak pászka marad az első három napon. Vércukorszintje helyre is áll, s ezzel kivívja Mme Pomfrey elégedettségét. Ellenben a második héten a három jóbaráton kezd megmutatkozni a jóféle koszt, s Harry hosszábban már korábban összement talárja a sötét varázslatok kivédése órán hangos reccsenéssel szétreped a hátán. Malfoy, aki nem teljesen érti az események rejtélyes alakulását úgy okoskodik, hogy nem kell semmit se tennie, mert ha Harry ilyen ütemben hízik tovább, a Griffendél (Harry csapata) nyilvánvalóan elveszti a kviddicskupát. Malfoy ezért semmit sem tesz, így a kviddicskupa utolsó mérkőzéséig meg is feledkezhetünk róla. Hagrid azonban az év végéig 45 kilót fogy, ami háromszáz kilójához képest semmiség. Közérzete azonban oly mértékben javul, hogy megkéri Mme Pompfrey kezét, aki Hagrid legújabb cukortesztje után igent mond. Koszorúslánynak eredendően Hermionét, tanúnak Harryt és Ront készült felkérni, de az osztálytársaik által csak malaccsordának becézett kis csapat esztétikai megjelenése már erősen rontaná a fényes alkalmat, ezért Hagrid a fiatalok fogyókúrájának végetértéig elhalasztja a lakodalmat. Malfoy gonosz terve (illetve a számára kedvező véletlenek összjátéka) majdnem célt ér, mert az utolsó mérkőzésen Harryt tényleg nem tudja magasba emelni Nimbusz 2000-es márkájú seprűje, így míg a többiek a magasban repkednek, ő csak a pályán szuszogva kocog lába közé szorított repeszközével. A szerencse azonban melléje szegődik, mert kihízott talárja hatalmas reccsenéssel végleg kettéválik a hátán, a zajtól megijedve megbotlik, s estében testével maga alá temeti az aranycsikeszt, így ismét a Griffendél nyeri a kupát.

 

PS: MEGÍRTAM AZ ÖTÖDIK RÉSZT IS CSAK NEM TALÁLOM

Szólj hozzá!

Új novellám a Galaktikában

2009.11.05. 17:26 Lovas Lajos

Őrangyalok című novellám megjelent a novemberi Galaktikában.

A gyerekeim biztatására írtam, és mivel szerepelnek is benne, tulajdonképpen ők verték ki belőlem. Az elejét éjjel írtam, a többit pedig egy vasárnap délután, amikor felolvastam nekik a róluk szóló részt. Két oldalról bekerítettek, és ilyesféleképpen biztattak: - Na, gyerük apa, írjad már! - Időnként felolvastam nekik egy-egy újabb bekezdést, és addig nem hagytak békén, amíg be nem fejeztem.

Másnap bevittem a Galaktikába, egy hét múlva megkérdeztem Németh Attila irodalmi szerkesztőt telefonon, aki valami ilyesmit mondott: "Ja, nem mondtam volna? Még aznap elolvastam ebéd közben, és meg is vettem..."

2 komment

Címkék: gyerek humor regény novella irodalom dinoszaurusz lovas díj lajos szatíra péter sci fi németh felsőbbrendű galaktika zsoldos őrangyalok

Ki vagyok én?

2009.11.05. 16:51 Lovas Lajos

Itt most rögtön kölcsönözni fogok egy szinte jó életrajzot az Írószövetség SF-szakosztályától. Ime:

Íróportré: Lovas Lajos

(1967. július 14., Budapest – ) – író. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán végzett magyar–könyvtár szakon 1991-ben. 1991 és 1994 között az ELTE Szociológiai Intézetének szociológus hallgatója. 2000-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait, majd a politikatudomány PhD hallgatója. 1991–1992-ben középiskolai tanár, 1992–1995 között a Magyar Szemle szerkesztője, 1995–1996-ban az Új Magyarország Kultúra rovatának vezetője, 1997-től 2000-ig a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet lapigazgatója, 2001-től a Magyar Távirati Iroda általános szakmai elnöke. A Fiatal Írók Szövetségének egyik alapítótagja. Lakóhelyén, Zsámbékon polgármesteri tisztséget tölt be. – A 90-es évek közepén jelentkezett Bolondulásig és a Kalandregényem című novelláival. Első regénye, az Agydobás 2005-ben látott napvilágot. E művében ötvözi a kalandregény, a sci-fi és a szatíra elemeit. A cselekmény a 2022. év Európai Uniójában játszódik, az MI (Mesterséges Intelligencia) megszerzéséért, illetve megmentéséért folyik a „harc”. 2006-ban ezért a művéért Zsoldos-díjat kapott. Az alkotás legfontosabb erényeként a páratlan humor helyénvaló alkalmazása emelhető ki, mely a mű minden szintjére kiterjed. Az Agydobás folytatásaként 2007-ben jelent meg a szerző második regénye Jó reggelt délben címmel, melyben a már jól ismert szereplők kalandjai folytatódnak, nem kevésbé komikus módon, mint az Agydobásban.

Bibliográfia: Agydobás, Országút Kiadó, Bp., 2005; Jó reggelt délben, IAT Kiadó, Bp., 2007.

Irodalom: http://scifi.elte.hu/cikk.phtml?cim=zsoldos-2006.html ; http://scifi.elte.hu/cikk.phtml?cim=zsoldos-2008.html .

Tamás István

Azért majdnem teljesen jó, mert a második itt említett, Lyukasórában megjelent novellám címe nem Kalandregényem, hanem csak Kalandregény.

2 komment

süti beállítások módosítása