Fidel Castro: Hasta la vista, Pablo!
A kubai szocialista forradalom atyjáról gyakorlatilag az egész világ rendelkezik bizonyos ismeretekkel. A földgolyó egyik felén kellemetlen képzeteket ébreszt, a másikon kellemetlen, ha emlékeztetnek rá. Tény, hogy Fidel Castro ma nem áll népszerűsége csúcsán, s ha valami elsőre eszünkbe jut róla, akkor az vagy emlékezetes kijelentése: szocializmus vagy halál!, vagy pedig valóban csodálatra méltó szakálla.
Pedig Castro életének korai szakasza olyan meglepetéseket tartogat, amelyek egy történeti korszak jobb megértéséhez vezethetnek, illetve valódi irodalom- és médiatörténeti szenzációval szolgálnak. A Cuba Libre című, Miamiban megjelenő emigráns lapban dr. Felipe Alfonzo Caracas történészprofesszor nem kevesebbet állít, minthogy a televíziózás történetében az első szappanopera forgatókönyvét a fiatal Fidel írta. Caracas kutatásai szerint a kubai forradalom későbbi vezére talált gyermek volt. A Batista-rendszer idején egy Castrol töltőállomás kutasa talált rá a töltőpisztoly alatt. Fidel Ramos, a kutas magához vette a csecsemőt, és magáról, illetve munkahelyéről Fidel Castrolnak nevezte el. Az ifjú Castrol azonban utóbb megismerkedve a marxizmus tanával s a nemzetközi Castrol cég multinacionális kizsákmányoló voltával, elhagyta nevéből az L betűt.
Az ifjú Fidel tizenhárom éves korában került boríték-hajtogatónak a neves Partagas-szivarmanufaktúrába. A szorgalmas fiú olvasással töltötte estéit, majd tizenhét éves korában maga is tollat ragadott, s tizenhat folytatásban megírta forradalmi-szerelmes sorozatát Revolution de Communista e Pablo y Maria címmel. Castro, aki hitt műve irodalmi értékében és forradalmi erejében, kiadót kiadó után keresett fel, de mindenhol elutasításra talált. Végül a vakszerencse 1958 nyarán a Disznó-öböl egyik falujának eszpresszójában összehozta egy bolíviai producerrel, aki az éppen szerveződő bolíviai állami televízió számára keresett forgatókönyveket. A producernek tetszett Pablo és Maria története, s legalábbis a pinya coladák fogyasztása közben érzékenységet mutatott a Castro által fontosnak érzett forradalmi szál irányában is. Végül magához vette a művet, s zálogba, a szerződés megkötéséig Rolex óráját hagyta Castrónál.
Fidel Castro sose látta többé a producert. Azonban 1964-ben már a szocialista Kuba első számú vezetőjeként, a Bolíviából éppen visszatért Che Guevarától, legbensőbb barátjától arról értesült, hogy a bolíviai tévé sugározza a sorozatát, de abban semmilyen forradalomról nincsen szó. Castro sokáig próbálkozott diplomáciai csatornákon keresztül az időközben fergeteges népszerűségre szert tett sorozat leállíttatásával, de mindhiába. Végül Che vállalta, hogy gerillái élén megszerzi és megsemmisíti a kópiát, mielőtt elindíthatnák tizenkettedik ismétlését, s eladhatnák a brazil állami televíziónak. Commandante Che Guevara 1967-ben végül sikerrel járt, de a feladat végrehajtása közben életét vesztette a bolíviai kormánykatonákkal folytatott tűzharcban.
Hasta la vista, Pablo!
címmel Castro műve a dél-amerikai szappanopera első, a szabályokat azóta is meghatározó darabja. Igaz, hogy a forradalmatlanított történet csak középkorú rajongókkal készített mélyinterjúkban maradt fenn, ám a mű egyszálas vonalvezetése, alakjai, a cselekmény alapelemei mára toposszá nemesedtek a térség szappanoperáiban. Castro csonka története szerint Pablo, a cukornádültetvényen dolgozó segédmunkás éhbérből tengeti életét, s leghőbb vágya, hogy egy igazi kubai szivarra tegyen szert, amelyet a gazdagok 30 dollárért vásárolnak, s tucatszám füstölnek el a tengerparton. Keresetéből azonban csak öt év alatt tudna annyit félretenni, hogy vegyen egy szálat.
Éppen efelett keseregve langyos rumos kólát kortyolgat a bádogváros bisztrójában, amikor meglátja a dohánylevéllel tömött szatyorral arra botorkáló Mariját, aki – bár nem tud róla – egy szivargyáros törvénytelen gyermeke. Meghívja egy pikoló világosra a lányt, s rövidesen egymásba szeretnek, de egybekelésüket rengeteg intrika akadályozza mind a szegények, mind a gazdagok világából. Végül a szivargyáros elhalálozása után Marija megörökli a gyárat, s miután Pablo párbajsorozatban sikeresen megküzd az önjelölt örökösökkel, egybekelésüket más már nem akadályozhatja. Pablo az utolsó jelenetben Marijával szivarozik, s oly sok balszerencse után elégedett.
