Nelteköt Ókcif: A sivatag felissza a vért
A XVI. Századi kopt irodalom legismertebb szerzője, Nelteköt Ókcif hányatott és egyben tragikus sorsú alakja korának. Nelteköt (a kopt nyelvben a vezetéknév megelőzi a keresztnevet) szinte egész életét bujkálással töltötte, álruhából álruhába öltözött, városról városra vándorolt, menekült az Egyiptomot uraló törökök elől. A kopt nemzet öntudatra ébredésének előfutára volt, keresztény vallású lázadó a muzulmán tengerben.
Első összeütközése a „török kutyákkal” a legenda szerint még gyermekkorában esett meg: éhező családjának görögdinnyét lopott a törököktől, s ezért a saríja szerint jobb keze levágására ítélték, s már a vágás helyét jelölő piros szaggatott vonalat is ráfestette a hóhér, ám végül sikerült megszöknie. Ettől kezdve írta híres gúnyverseit a törökökről, melyek fennmaradt darabjait sokáig ismeretlen szerző munkájának tartották a kutatók. (Egy jellemző fricskájában így szól a rettegett Kizil Elma basáról: „Míg anyját szopta a kurafi Elma, mocskos mancsában nem volt más csak alma.”) Nelteköt azonban kétségkívül létező személy, bár egyes szovjet irodalomtudósok – esősorban is Szergej Tretyakov és Vlagyimir Baldukovszkij – évtizedekig igyekeztek bebizonyítani, hogy több legendás alakból gyúrták össze személyiségét, hasonlóan Jézus Krisztushoz. Hogy voltaképpen mit is akartak Neltekök esetében ezzel, nem tudhatjuk. 1976-ban azonban perdöntő bizonyíték került elő egy núbiai kopt szentélyből: Nelteköt jól konzerválódott felleghajtó köpönyege és egy pergamen Nelteköt legendájával, valamint egyetlen regénye, a Sivatag felissza a vért kézirata.
A XVI. Századi regényirodalom eme remeke alig húsz éve ismert darabja azonban egészen új megvilágításba helyezi az irodalom műfajtörténetileg eddig feltérképezettnek hitt időszakát.
A sivatag felissza a vért
A korszakban népszerű pikareszk regények arab változatát követi cselekményében. E tekintetben története sablonosnak látszik, ám a jól megformált jellemrajzok kiragadják az elfeledett művek sorából. Mehemed, a török kereskedő, aki a történet szerint a saját apját is eladta – Nelteköt mindig éles iróniával szól a törökökről-, egy kopt faluba, Sátatukrűbe érkezik, s mérgezett gyümölcsöt árul, ugyanakkor mézesmázos beszédével elszédíti a kopt keresztény pátriárka lányát, Iscaperggest. Ennek becsületes kopt udvarlója, Retsempeyg bosszút esküszik, ám a mérgezett datolya miatt későn érkezik, s a hirtelen szenvedélyre lobbant török elrabolja a lányt, s még tevéit is hátrahagyja. Retsempeyg kardjával lekaszabolja a gyűlölt Mehemed tevéit, s néhány tömlő vízzel űzőbe veszi a szökevényeket. Kihasználva az éjszaka lehűlt levegőt, s azért is, nehogy megfagyjon, Retsempeyg rohanva követi a nyomokat, s végül hajnalban utol is éri Mehemedet, s halálos párbajra hívja ki. A török nem térhet ki a viadal elől, ám aljasul szerszámíjjal megsebzi Retsempeyget, a lányhoz pedig így szól: „Sátatukrű raygam a e gészsérem ygan lút men…?” azaz Sátatukrűben kívánsz-é elfonnyadni hamvazó virágszál, vagy inkább az én sátram ékköve leszel enként jómódban? Mert ha nem, erőszakkal fogod szolgálni kényem-kedvem… S Iscaperggest nemet mondott. Mehemed a tűző napon hagyta pusztulni Retsempeyget, akinek a sivatag felitta a vérét. Tizenhárom év múlva azonban félszemű koldus érkezett Mehemed városába, Akiluardyhba, és a mecset előtt alamizsnát kért tőle. Mehemed rosszindulattal csak annyit mondott: „Keresd a magad kenyerét más szőnyegén, pusztulj paraszt!”. S a koldus, akiről könnyen kitalálhatjuk, hogy nem volt más, mint Retsempeyg – akit három nap múltán találtak meg a sivatagban testvérei, s kihúzván a nyílvesszőt a szeméből, megmentették életét-, így válaszolt: „A sivatag felitta véremet, szerelmemet meggyaláztad, nincsen helyed e világban, de a pokolban sem. Pusztulj kutya!” – s azzal dzsidáját Mehemed homloka közepébe döfte, s elnyelte a sivatag végtelensége.
