Jucival (mindjárt hét éves) kutyát sétáltattunk, Cipót (négy és fél hónapos magyar vizsla).

A rét végében található a Csemegedomb. Úgy gondoltuk, Cipó így tekint a trágyadombra, amelyet nap-mint-nap gyarapít az egyik helyi lovarda. Cipót nem lehet lebeszélni róla, hogy föl ne fusson a Csemegedomb tetejére, és ugyan elég sokat kiabálunk neki, hogy "fúj-fúj", néha csak csemegézik egyet belőle. Juci szerint ez undorító, Bencus (majdnem tíz éves) szerint is. Szerintem (negyvenkét éves) érthető, de nem támogatott.

Tegnap Cipóval egyedül sétáltam, és ahogy a pataktól visszafelé gyalogoltunk (Cipó ide-oda futva gyalogolt:)) a Csemegedomb felé, egyszercsak megjelent a rét másik végén egy kocsi. Cipó állva megmerevedett, és figyelt. A levegőbe szimatolt. A kocsit két óriási kutya húzta, rajta rengeteg csemege. Cipó figyelte, ahogy közelednek. Leült és szimatolt. Végül megálltak, úgy hetven méterre tőlünk a Csemegedombnál, és a két ember elkezdte a dombra villázni a csemegét. Cipó szimatolt. A két óriási kutya is észrevett minket, és idegesen dobogott a lábával, fejét kapkodta, és hülye hangon ugatni kezdett. Cipó elbizonytalanodott, mögém lépdelt, és így szimatolt tovább. Elvégre is én vagyok a testőre.